Fekete zászló a Könyvesen...

Az Újpesti Könyves Kálmán Gimnázium tanári kara mély fájdalommal és együttérzéssel értesült róla, hogy életének 87. évében, 2015. február 1-jén elhunyt

Bér Jenőné, Lulu néni, 

aki a Könyves történelem-földrajz szakos tanára volt 1959-től 1999-ig.

 

 Lulu néni

A nevetgélős sztorizások helyett sajnos elérkezett a visszaemlékezés pillanata. Meghalt a Könyves nyugdíjas tanára, Bér Jenőné, Lulu néni.

 Számomra egyszerre tanár és kolléga, hisz mindkét „szerepében” kapcsolatba kerültem vele. Elsős koromban földrajzot tanított az osztályunknak. Előbb a híre érkezett meg hozzánk. Kemény. Kicsit megijedtünk, majd megismertük személyesen is. Bejött, leült, elővette noteszét, lapozgatott, majd az első padokba írásbeli kérdések megválaszolására 6 embert kiválasztott, majd még kettőt szóbeli válaszokra. Az órának bizony inkább félelemmel, szorongással várt ezen része tudásunknak megfelelően vált a sikerélmény fontos elemévé. A többszöri kis felelet ugyanis mindig ösztönzött az óráról-órára való készülésre, magában hordozta a javítás lehetőségét; megmutatta, tudásunk mely területén van csiszolni való. S idő teltével bizony a tárgyban való gondolkodás élvezetet ad egy diáknak is. Utána pedig már az óra levezetéseképp az új anyag következett lebilincselő stílusban, izgalmas példákkal. „Bérné” fogalommá vált. A kicsöngetés után velünk maradt, mert mindig hozott eladásra kínált könyveket. S érdekes! Olyan volt, mintha mindegyiket olvasta volna. Személyes ismerőseiként beszélt róluk, a szerkezetükről, a szerzőről, a történetről. Imádta a könyveket, s ezt a vonzódását is átadta nekünk.

Másodikosként történelemből élvezhettem óráit. Akkor már tudtam, „mi vár rám”. S örültem, hogy Ő tanít ebből a tárgyból, s fájlaltam, hogy földrajzból már nem. A lebilincselő stílus megmaradt, s már tanárként tudtam igazán értékelni, hogy azt a szinte óráról órára széteső anyagot képes volt nekünk egységesként, érthetőként és érdekesként megtanítani.

Kollégaként Ő volt a biztos támasz. Ha módszertani problémám volt, ötleteket adott. A több variációval a választás lehetőségét is kínálta. Ha fegyelmezési gondom támadt, nyugtatott, saját bevált megoldásait sorolta. E tekintetben inkább alapállást, szemléletmódot tanultam tőle. És ha valami szakmai részletkérdésben elakadtam, hozzá biztosan fordulhattam. Valahogy tudta a hiányzó ismeretet, vagy fellelésének pontos helyét. S a tudáshiányt úgy egészítette ki, hogy soha nem éreztem magam porig alázva. Magamban részben belőle gyúrtam azt a tanárt, akivé válni szerettem volna.

Lulu néni visszavonulását, jelenlétének hiányát nehéz volt megszokni. Halálával pedig végérvényesen megváltozott minden. Kivéve az emlékeket, melyeken keresztül ma is köztünk él. Örülök, hogy életének része lehettem.

Szakonyiné Cseri Bogáta