Én még sosem

Olvasni jó. Kortárs irodalmi művel mindig óvatosan ismerkedem. Hiszen itt élünk, most élünk – a szerző és én; többé-kevésbé ugyanazok az impulzusok érnek minket. Vajon tükrözi-e az irodalmi szöveg a fejemben lévő képet erről a közös térről és időről?  Kemény Zsófi első prózáját kézbe fogva ez a halvány aggodalom kiegészült a köztünk lévő generációs különbséggel. Már nem vagyok gimis.:) Meg tud-e szólítani az „Én még sosem” című regénye?  (Szerencsére a napokban gyengélkedtem, így megengedhettem magamnak, hogy sokat olvassak.)  És ez jó volt nagyon, mert Kemény Zsófi olvasnivaló, izgalmas történetet vetett papírra.

„Ez az első regényem, aminek az ötletén éveket ültem, mivel a háromötödét meg kellett élnem, mielőtt leírhattam volna. Megélés közben írtam verseket, slammeltem, egyetemre jártam a gimnázium után, és próbáltam elfelejteni azt a háromötödöt. Ez adta hozzá a maradék kétötödöt. Húszéves koromra sikerült összegyúrnom az ötödöket egy egésszé. Ez van most.”

Kemény Zsófi három gimnazista kb. három hónapját meséli el úgy, hogy folyamatosan három nézőpontból (Eszter, Toma és Ágó) mutatja be ugyanazokat az eseményeket. Így egyszerre három értelmezését és háromféle átélését kapjuk ugyanannak a valóságdarabnak. Ez a valóságdarab nem túl komplikált: suli, órák, haverok, bulik, reggelek, hajnalok és éjszakák, barátságok és szerelmek. De a hármas objektívtől mégis nagyon bonyolult lesz minden: pont olyan, amilyen bonyolult az élet, s benne az emberi kapcsolatok. Különösen, ha az ember tizenhét éves. És a legbonyolultabb az egymás közötti kommunikáció: mit mondjunk ki és mit hallgassunk el? (A kimondott szavak vajon tovább élnek, mint Snapchat?) S miközben próbálják túlélni ezt a nehéz időszakot, megismerik önmagukat egy kicsit, és az őket összekötő szövevényes viszonyrendszert.

Kortárs irodalmat nem könnyű olvasni. Nem csillog még rajta a bizonyosságot jelentő remekmű pecsét. Számomra azonban bizonyos, hogy bármilyen jelmezt is viseljenek bármilyen díszletek között a tizenhét évesek – az élet pont ilyen nehéz, pont ilyen izgalmas, és néha pont ilyen szép is.

Jó könyv.