Színházba járni jó. Akkor is, ha sírunk, akkor is, ha nevetünk. Ezen az estén nagyon sokat
nevettem.
Békeffi István Janika
című komédiáját láttam a Thália Színházban.
Ez az 1946-ban
íródott darab 2014-ben nagyszerű szórakozást nyújtott. Pazar a szereposztás: Bíró
Kriszta, Mihályfi Balázs, Voith Ági, Bodrogi Gyula és a fantasztikus Margitai
Ági.
Mi lehet a
titka ennek a majdnem hetven esztendős alkotásnak? Az igazi humor is időtlen lenne?
Janika –
nadrágszerep.
Az épp negyvenéves ünnepelt színésznőnek kellene eljátszania, de
nem nagyon akarja. Próbaképpen fölveszi a házmester kamaszfiának ruháit, amikor
betoppan az a férj, aki tíz éve se szó, se beszéd elhagyta, Amerikába távozott.
És ettől a pillanattól kezdve hol parttalanul áradnak, hol pedig álruhában rejtőzködnek
az érzelmek: a férfi és a nő örök párharca. (Lásd: Karinthy Frigyes: „Egy férfi és egy nő sohasem érthetik meg egymást,
mert mindegyik mást akar. A nő a férfit, a férfi a nőt.”) És harag,
megbántottság, féltékenység – és persze, szerelem.
Mi más.
Vissza tudják-e
hódítani egymás szívét? Igaz-e, hogy akik egyszer szerették egymást, azok
mindig szeretni fogják? Mi lesz az amerikai hölggyel?
És hogy lesz egy szobában
az „új” család: a színésznő, az apa és Janika?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése