 |
| Benedek Elek |
2005 tavaszán a Magyar Olvasástársaság felhívással fordult mindazokhoz, akiknek
fontos a népmesék fennmaradása és a mesékben élő bölcsesség
továbbhagyományozása, hogy csatlakozzon ahhoz a kezdeményezéshez, amely szerint
szeptember 30. – Benedek Elek születésnapja – legyen a népmese napja.
A népmese napját első ízben 2005. szeptember 30-án rendezték meg. A nap célja,
hogy a könyvtárosok, az óvónők, a pedagógusok és a mesével foglalkozó
szakemberek, valamint a meseszerető gyerekek és felnőttek ezen a napon
megkülönböztetett tisztelettel forduljanak mind a magyar, mind más népek meséi
felé.
Ebből az alkalomból és Benedek Elekre emlékezve ma a Könyves-polc is mesélni fog a Télről, a Nyárról és a Szélről. Íme!
A Nyár, a Tél és a Szél
Összevitatkozott egy szép napon a
Nyár és a Tél azon, melyikük a nagyobb úr. Már három álló napja pöröltek
egymással, de semmire sem jutottak. Mellettük üldögélt Szél úrfi és csak
fütyürészett, meg nevetett a másik kettőn. Egyszer csak azt mondja a Nyár:
- Így nem jutunk semmire. Várjuk
meg, amíg erre jön egy ember. Akinek nagyobbat köszön, az a nagyobb úr. –
Tetszett a Télnek az ötlet, elkezdtek hát várakozni. Nem is kellett sokáig
várni, mert íme, a poros úton feltűnt egy szegény ember. Odaért a közelükbe,
levette kalapját, mélyen meghajolt és így szólt:
- Adjon Isten szép jó napot, Szél
úrfi!
Mérges lett erre a Nyár és a Tél is.
Azt mondta a Nyár.
- Na megállj csak, te szegény ember,
olyan meleget eresztek rád aratáskor, hogy leég rólad a bőr!
A szegény ember így válaszolt:
- Mit bánom én, csak a Szél is fújjon.
A Tél sem hagyta szó nélkül a
történteket:
- Na megállj csak, te szegény ember,
olyan hideget csinálok neked, hogy még a csontjaid is vacogni fognak!
A szegény ember így válaszolt:
- Mit bánom én, csak a Szél ne
fújjon – azzal vette a kalapját és továbbindult. A Szél pedig békésen
fütyörészett tovább.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése