Könyves Kálmánra emlékezve

Könyves Kálmán koronázása a Képes Krónikában

900 évvel ezelőtt, 1116. február 3-án Székesfehérvárott elhunyt Könyves Kálmán király, gimnáziumunk névadója.

"I. Géza (ur. 1074-1077) idősebbik fia. Kálmán, aki a későbbi krónikák szerint súlyos testi hibákkal küzdött, korának egyik legműveltebb uralkodója volt, országlása pedig Lászlóénál enyhébb törvényei, dalmáciai hódításai és Álmossal folytatott trónharcai miatt is nevezetessé vált." 

"Ha [...] elfogadjuk a későbbi krónikák azon rosszindulatú állítását, miszerint Könyves Kálmán számos testi hibával küszködött, teljesítményét még pozitívabban kell értékelnünk, hiszen az uralkodó méltónak bizonyult Szent László örökségéhez. Belpolitikai intézkedésével elévülhetetlen érdemeket szerzett az István által megalapozott keresztény állam megszilárdításában, külpolitikájának köszönhetően pedig Magyarország jó eséllyel pályázott arra, hogy Közép-Kelet-Európa meghatározó nagyhatalma legyen. Ezzel együtt [...] fivérével, Álmossal szemben tanúsított kegyetlensége a jövőben véres incidenseket eredményezett, örököse, II. István pedig egy másik trónkövetelővel, Kálmán kitagadott fiával, Borisszal kellett megmérkőzzön. Mindennek dacára szemernyi kétség sem fér ahhoz, hogy [...] Könyves Kálmán Magyarország történetének egyik legtehetségesebb királya volt, akit a krónikások által megrajzolt előnytelen kép ellenére máig köztisztelet övez." (Forrás itt.)

Kálmán király gyűrűje (Ki veszi észre a trükköt a képen?)

 Könyves Kálmánt Székesfehérvárott, a bazilikában temették el Szent
István király közelében, mára azonban temetkezési helye és csontjai is elvesztek. Pár éve felmerült egy elmélet, amely szerint a budai Mátyás-templomban nyugvó uralkodói pár valójában nem III. Béla és felesége, hanem Könyves Kálmán és első felesége. Az elméletet Tóth Endre régész dolgozta ki. Szerinte:

"Annyi bizonyos: olyan 12. századi uralkodó jöhet szóba, akinek feleségét is a templomban temették el. Abban a században mindössze két olyan pár volt, akinél a királyné előbb halt meg, mint a férje: ez Kálmán és III. Béla.
Könyves Kálmán 1116-ban, III. Béla 1196-ban hunyt el, a sírban talált kereszt azonban a 10-11. században volt jellemző, nem logikus tehát, hogy a század végén meghalt Béla sírjába ilyet tettek volna. Ráadásul körmeneti keresztet elhunyt püspökök mellé szoktak helyezni, Kálmán pedig püspök volt megkoronázása előtt. (Kálmán azért kapta a Könyves jelzőt, mert királyként is püspök módra napi rendszerességgel zsolozsmázott.) Ha a sírban talált keltezhető tárgyak 11. századiak, akkor milyen alapon állítjuk, hogy maga a temetkezés jóval későbbi? - teszi fel a kérdést Tóth Endre, aki szerint ha a kereszt készítése a 11. századra tehető, és az első szóba jöhető temetkezés 1116. évi, akkor nincsen jogunk a sírt kerek 80 évvel későbbre keltezni. Az is valószínűtlen Tóth szerint, hogyha korábban már valódi jelvényekkel és viseleti tárgyakkal temettek, akkor a 12. század végén jelvénymásolatokkal temessenek el egy uralkodót, mint történt a szóban forgó esetben.

Könyves Kálmán pecsétje 1109-ből

[...] a királyi házaspár sírjának esetében nincs semmi, amely a III. Bélával és Chatillon Annával való azonosítást támogatná, ellentétben Kálmánnal, aki mellett nem csak a körmeneti kereszt, hanem az enkolpion zománcának készítési helye, és a szirénábrázolásos gyűrűkő léte is nyomós érvek. (A királyi aranygyűrűbe az Abdallah ibn Muhammed feliratot vésték: a gyűrű az arab Szicíliát 1080-ban éppen meghódító, s az arab írást használó normann királyi udvarból felesége - Hautville-házbeli I. Roger szicíliai gróf ismeretlen nevű lánya - révén kerülhetett Kálmánhoz.) [...]
Biczó Piroska vezető régész kérdésünkre azt mondta, hogy régészeti módszerrel nem lehet a sír korát meghatározni, mert a korábbi ásatások sok mindent tönkretettek, szerinte nagyon alapos művészettörténeti vizsgálatokra lenne szükség. Mentényi Klára művészettörténész így fogalmazott: Érdekesnek tartom a feltevést, nincs olyan tény, amely ezt kizárná . Abban a Tóth Endre-féle tanulmány számos ismerője, így Fülöp Gyula régész, megyei múzeumigazgató is egyetértett: mindenképpen jó, hogy a szakember feltevése ismét ráirányítja a szakma és a közvélemény figyelmét a királyi sírokra. Amelyek egy ideig még biztosan őrzik titkukat." (Forrás itt.)