Liliomfi

Színházba járni jó. Örkény Színház, Liliomfi. Mielőtt a színpadi változatról írnék, muszáj szót ejtenem  a filmről. 1954. Makk Károly rendezése, a forgatókönyvet Bíró Yvett, Bacsó Péter, Mészöly Dezső írta. És ez nem mindegy! A szöveg szép, választékos, az arányok jók. A történet feszes. A szereposztás pedig...a  legnagyobbak: Darvas Iván, Krencsei  Mariann, Pécsi Sándor, Dajka Margit, Ruttkai Éva, Soós Imre, Garas Dezső...A történet gyönyörűen romantikus, megidézve a romantika korából a magyar színjátszás hőskorát. Púderezett arccal, hibátlan szépségében.  Bájos.

Az Örkényben színre vitt változatot Szigligeti Ede műve alapján írták és rendezték a Mohácsi testvérek.  A történet ugyanaz, mégis más. Sehol a hamvas romantikus látásmód. A vándorszínészek nem Thália papjai és papnői, hanem nagyon is hús-vér emberek. Sőt, inkább azok. Gyarlók, esendők, hétköznapiak.  A játék nyelvezete  sem emelkedett, nem mentes századunk nyelvi paneleitől sem. Ez nem baj, a közönség jót derül a „beszólásokon”. És általában jól szórakozunk az előadás alatt. Mitől akkor mégis a csöppnyi zavar? Az előadás hosszú. És néha az az érzésünk, hogy a Mohácsi testvérek rengetegszer látták gyerekkorukban a filmet, és rengeteget humorizáltak közben, és bizony, ezek a „családi” tréfák bekerültek a szövegkönyvbe is.  Pengeélen táncol az előadás: még épp belefér az Örkény Színházban megszokott magas színvonalú játék keretei közé, de lehet, hogy csak azért, mert szeretjük őket. Ugyanakkor egészen biztos, hogy az így bemutatott Liliomfi sokkal közelebb áll ahhoz a figurához, akinek Szigligeti Ede emléket állított. (Szigligeti egy színészkollégája, Gyimóthy  Szabolcs lehetett az a személy, aki  a  mintát adhatta: egy nemesi család harmadik fia, papi pályára szánták, ám 17 évesen beleszeretett egy vándortársulat színésznőjébe és a színházba is. Kiugró tehetség volt, nagy sikereket ért el. 1848-ban beállt Kossuth seregébe, ezért apja kitagadta. Amerikába emigrált a szabadságharc leverése után. 1873-ban tért vissza Magyarországra, kocsmát nyitott Pesten. A bor szerelmeseként halt meg.)