Az Örkényben színre vitt változatot Szigligeti Ede műve alapján írták és
rendezték a Mohácsi testvérek. A
történet ugyanaz, mégis más. Sehol a hamvas romantikus látásmód. A vándorszínészek
nem Thália papjai és papnői, hanem nagyon is hús-vér emberek. Sőt, inkább azok.
Gyarlók, esendők, hétköznapiak. A játék
nyelvezete sem emelkedett, nem mentes
századunk nyelvi paneleitől sem. Ez nem baj, a közönség jót derül a „beszólásokon”.
És általában jól szórakozunk az előadás alatt. Mitől akkor mégis a csöppnyi
zavar? Az előadás hosszú. És néha az az érzésünk, hogy a Mohácsi testvérek rengetegszer
látták gyerekkorukban a filmet, és rengeteget humorizáltak közben, és bizony,
ezek a „családi” tréfák bekerültek a szövegkönyvbe is. Pengeélen táncol az előadás: még épp belefér
az Örkény Színházban megszokott magas színvonalú játék keretei közé, de lehet,
hogy csak azért, mert szeretjük őket. Ugyanakkor egészen biztos, hogy az így bemutatott
Liliomfi sokkal közelebb áll ahhoz a figurához, akinek Szigligeti Ede emléket állított. (Szigligeti egy színészkollégája, Gyimóthy
Szabolcs lehetett az a személy, aki a mintát adhatta: egy nemesi család harmadik fia, papi
pályára szánták, ám 17 évesen beleszeretett egy vándortársulat színésznőjébe és
a színházba is. Kiugró tehetség volt, nagy sikereket ért el. 1848-ban beállt
Kossuth seregébe, ezért apja kitagadta. Amerikába emigrált a szabadságharc
leverése után. 1873-ban tért vissza Magyarországra, kocsmát nyitott Pesten. A
bor szerelmeseként halt meg.)
2013. április 17., szerda
Liliomfi
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése