Zách Felícián

1330. április 17-én Zách Felícián, magyar nemes karddal támadt a Visegrádon tartózkodó I. Károly magyar királyra és családjára. A királyt a jobb karján sebesítette meg könnyebben, míg Erzsébet jobb kezének négy ujját lecsapta, miközben ő a fiait, Lajost – a későbbi Nagy Lajos királyt – és Andrást védte. A fiúknak nem esett baja, nevelőiknek – Kenesics Gyula fia Miklós és Drugeth Miklós – súlyos fejsérülés árán sikerült felfogniuk az ütéseket. Ezalatt Sándor fia Pataki János, a királyné al-étekfogója leszúrta, majd az odaérkező testőrség szétvagdalta Feliciánt.

A jelenet ábrázolása a Képes Krónikában

A merénylet okairól megoszlanak a források. Vannak, akik a megtorlás súlyosságából arra következtettek, hogy a merénylet a tartományurak által szőtt összeesküvés része volt. Az utókor azonban inkább egy az emlékeit másfél évtizeddel az események után papírra vető olasz krónikás leírását fogadja el. Eszerint Erzsébet öccse, Kázmér herceg – a későbbi Nagy Kázmér lengyel király – állítólag elcsábította Záh Klárát, s apja ezt akarta megtorolni. Ezt az utóbbi történetet dolgozta fel Arany János is Zách Klára című balladájában. (Ennek szövegét megtalálod itt.)

Zách Felicián Madarász Viktor festményén

Zách Felicián Orlai Petrics Soma festményén