Kon-Tiki volt a neve annak a
tutajnak, amelyet Thor Heyerdahl norvég néprajzkutató és
felfedező épített és használt 1947-es expedíciója során. Az utazással Heyerdahl a
gyakorlatban bizonyította, hogy a történelem előtti időkben, „primitív”
eszközökkel is lehetséges volt átkelni a Csendes-óceánon, Dél-Amerikából
Polinéziába.
A tudósok korábban sok elméleti vitát folytattak arról, hogy Polinéziát
lehetséges volt-e Dél-Amerikai felől elérni, illetve benépesíteni.
Az uralkodó elméletek szerint: A
rendelkezésre álló balsafa magába szívja a vizet, ezért időről időre ki kell szárítani
a napon, vagyis csak partmenti hajózásnál alkalmazható. Egy tutaj tengerszinthez
képest alacsony fedélzete nem nyújt elegendő védelmet a rajta lévő legénység és
rakomány számára. A tutaj összeerősítéséhez használt háncs a tengervízben
szétmállik, illetve a súrlódástól elkopik, aminek következtében a tutaj
szétesik. Több ezer kilométeres távolságon nem lehetséges elnavigálni egy
kicsiny szigethez.
Úton a Kon-Tiki |
Az expedíció a további elméleti
vitákat feleslegessé tette, látványosan bizonyítva azok téves voltát. Heyerdahl
elmélete szerint Polinézia (ill. annak jelentős területei, népcsoportjai) az inkák előtti
Dél-Amerikából települtek be. Az elmélet a mai napig vitatott, azonban
ellenzőinek legfőbb érvét (az adott technológiai színvonalon nem volt
lehetséges óceánjáró tengeri járművek készítése) Heyerdahl látványosan cáfolta
meg. Jelenlegi ismereteink szerint azonban az áttelepülés - ha egyáltalán
megtörtént - semmiképpen nem volt annyira tömeges, mint azt Heyerdahl
feltételezte volt. A tutaj neve, Kon-Tiki az inka Napisten, Virakocsa nevének egy régi formája. Az
expedícióról Heyerdahl azonos címmel rendkívül sikeres könyvet is írt, amely
alapján 1951-ben
Oscar-díjas
film is készült. Az expedíció Peruban kezdődött, ahol spanyol
hódítás-korabeli képi ábrázolások és dél-amerikai őslakosok
szájhagyománya alapján Heyerdahl és 5 társa megépítette a balsafa
tutajt. 1947.
április 28-án indultak Callao kikötőjéből, és 101 napos utazás
után érkeztek meg augusztus 7-én a Tuamotu-szigetcsoporthoz
tartozó Raroia
korallszigetre. Az út kb. 8000 km-e során bebizonyosodott, hogy a tutaj és az
alkalmazott ősi módszerek sokkalta tengerállóbbak, mint azt a tengerészeti
szakértők hitték. Az expedíció számos megfigyeléssel, tudományos eredménnyel
gazdagította ismereteinket, több addig nem ismert hal- és állatfajt
azonosítottak, valamint főképp az amerikai hadsereg számára teszteltek tengeri
túlélő-felszereléseket és élelmiszereket. Az expedíció rávilágított a természeti népek
„primitív” technológiáinak hatékonyságára, népszerűvé, kalandosan vonzóvá tette
a néprajzot,
mint tudományt. A könyv a tudományos
ismeretterjesztés egyik meghatározó műve lett, 70 nyelvre
fordították le. A Kon-Tiki Oslóban, a Kon-Tiki Múzeumban tekinthető meg. 1950-es
megnyitása óta 15 millióan látták.
Heyerdahl a Kon-Tikin |
Heyerdahl erről az expedícióról írt könyve magyarul Tutajjal a Csendes-óceánon címmel jelent meg.
További műveiről és utazásairól ezeken a linkeken olvashatsz:
Fantasztikus utazás lehetett. Ilyenkor sosem tudom eldönteni: szeretném-e kipróbálni? Merném-e? Azt meg végképp nem tudom: ez maga a nyugalom? (No stress?) Vagy éppen csupa adrenalin-bomba?
VálaszTörlésÉn azt hiszem tudom a választ: nincs az pénz, amiért belevágnék. De minden tiszteletem a bátraké (vagy megszállottaké?), akik nélkül fele ennyit sem tudnánk a világról, múltról, jelenről miegymásról.
VálaszTörlés