Kr. e. 399-ben ezen a napon az athéni bíróság halálra ítélte Szókratészt, a nagy filozófust. A tudós férfi az ítélet értelmében bürökfőzetet ivott. Halálát tanítványa, Platón örökítette meg Szókratész védőbeszéde című alkotásában.
Az általa elbeszéltek szerint ezek voltak a vádak mestere ellen:
„Vétkezik Szókratész és áthágja a törvényt, mert földalatti dolgokat
és égi jelenségeket kutat, a silány ügyet jónak tünteti fel, és másokat
is erre tanít” [...] „Vétkezik Szókratész, mert megrontja az ifjakat és nem hisz azokban az istenekben amiben a város, hanem új daimonok működésében”.
A halálos ítélet kimondása után Szókratész arról beszélt vádlóinak, hogy a bűntől nehezebb megmenekülni mint a haláltól: "Hisz' ez a halálnál fürgébben fut. Így engem, aki lassú járású
vagyok és öreg, lassabban futó ellenség ért utol, vádlóimat pedig, mivel
fiatalok és fürgék, a gyorsabban futó: a gonoszság… Én innen úgy
távozom majd, mint akit ti halálos ítélettel marasztaltok el, ezek pedig úgy, mint akiket az igazság marasztalt el a gonoszság és jogtalanság vétkében".
Szókratész utolsó kérése a bírák felé, amely szavakkal saját cselekedetei ártatlanságát bizonyítja újra, ezek voltak: "Egyet
azonban még kérek tőlük: ha majd a fiaim fölserdültek, őrajtuk álljatok
bosszút, férfiak, szakasztott úgy bántsátok őket, mint ahogy én
bántottalak benneteket, ha látjátok, hogy pénzzel vagy bármi mással
inkább törődnek, mint az erénnyel, vagy azt hiszik, érnek valamit, pedig
semmit sem érnek: korholjátok akkor őket úgy, mint benneteket én, hogy
nem azzal törődnek, amivel kell, s hogy úgy vélik, érnek valamit, pedig
semmirekellők."
Végül így szólt bíráihoz:
„Én halni indulok, ti élni; de kettőnk közül melyik megy jobb sors elé, az mindenki előtt rejtve van, kivéve az istent”.
 |
| David festménye: Szókratész halála |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése