András-nap

Szent András apostol, a keleti egyház védőszentje az első században élt. A hagyomány szerint átlósan ácsolt kereszten halt mártírhalált, ezért nevezik az ilyen keresztet andráskeresztnek.

Szent András-ikon

András apostol napja régebben ünnep volt sokfelé: a naphoz legközelebb eső vasárnap volt az egyházi év, advent kezdete. A naphoz, illetve estéjéhez fűződő szokások általában minden vidéken hasonlóak voltak. Közös céljuk, hogy  a fiatalok megtudják, ki lesz a házastársuk. A nap előestéjén a lányok férfinadrágot vagy gatyát, a legények női inget vagy szoknyát tettek a fejük alá, azért, hogy megálmodják, ki lesz a férjük, illetve a feleségük.

Férjjósló praktikák:

Szokás volt András-nap estéjén, hogy a lányok a zsúpfedeles házak ereszét megrázták, és a kötényükbe hulló magból jósoltak: ha a köténybe búza hull, jómódú legény veszi feleségül, ha rozsmag, akkor szegény legény lesz a férje, ha pondró hull bele a zsúpszalmából, még a következő évben teherbe esik.

A hallgatózásból való jóslásnak legismertebb formája az ól rugdosása, amely nemcsak András-napkor szokásos praktika. Úgy vélték, ahányat röffent a disznó, annyi év múlva mennek férjhez. Ha nem ébred fel a disznó, a lány még abban az évben férjhez megy. A Zempléni-hegység falvaiban azt is figyelték, hogy anyadisznó röffent-e először, mert az özvegyet jelzett, a malac pedig legényt.

Az András-pogácsa készítése szintén párjósló cselekmény volt. Három pogácsát sütöttek, mindegyikbe egy-egy férfinevet rejtettek. Kitették a küszöbre, s amelyiket a legkésőbb vitte el a kutya,  az mutatta meg a jövendőbeli nevét.

András-naphoz különböző hiedelmek kapcsolódnak, ilyen például az András-napi derelye- vagy gombócfőzés. A lányok 8-10 cédulára fiúneveket írtak, s a cédulákat derelyébe (vagy gombócba) gyúrták. Amelyik derelye (vagy gombóc) először feljött a víz tetejére, azt gyorsan kikapták, s felolvasták a cédulán lévő jövendőbeli nevét.

Az András-napi férjjóslás másik módja az ólomöntés. A forró ólmot vízbe öntik és megnézik, hogy milyen szerszámhoz hasonló forma jön ki, így próbálják kitalálni a jövendőbeli foglalkozását.

Ki lesz a férjed?

A szalmakoszorú dobálás szintén a férjjóslás szertartásai közé tartozott. A lányok szalmakoszorút készítettek és megpróbálták feldobni a fára, ahányadik dobásra fennakadt, annyi év múltán mehet férjhez a lány.

A doroszlói lányok úgy próbálták kideríteni a jövőt, hogy cédulára irták fel a számba jöhető legények nevét; a cédulákat, valamint egy  fésűt és tükröt betettek a párnájuk alá. Ha a cédulán levők valamelyikével álmodtak, úgy tartották, az lesz a férjük.

Az almamagot szintén jóslóeszközként használták. András-nap előtt nagy előszeretettel ették a lányok az almát és számolták a magokat. Ha olyan almát találtak, amelyben 7 vagy 9 mag volt, akkor a magokat papírba csomagolták, András-nap estéjén a párnájuk alá tették, hogy megálmodják a férjüket.

A legények sem maradtak le kíváncsiságban a lányoktól. Ők 13 cédulára írták fel a lányneveket, ezeket a cédulákat Luca-napig egyenként eldobálták, az utolsónak maradt cédulán volt a menyasszonyjelölt neve. A lányok is gyakorolták a jóslásnak ezt a fajtáját.

András-napi időjóslás:

A néphit szerint, ha András napján esik az eső vagy a hó, ezt követően 40 napig esik.

           Ha libát megtartja a jég, locsogós, vagyis sáros lesz a karácsony.

Egyes helyeken hagymakalendáriumot készítettek: egy jókora fej vöröshagymát négyfelé vágtak és ízekre szedték. Kiválasztottak 12 egészséges lemezt, mindegyikbe egy csipet sót tettek. A lemezeket sorba egy tányérba tették, miközben feljegyezték, melyik milyen hónapot jelöl. Feltették a kemence tetejére. Újév reggelén megnézték, hogy melyik hónap lemezén olvadt el a só, az esős lesz, amelyikben nem volt víz, az száraz lesz.

Hasonló célt szolgált a gyümölcsfaág virágoztatása. A gyümölcsfa ágát vízbe tették, majd felhelyezték a kemence tetejére, ahol a melegben karácsonyig kivirágzott. Ha először az ág alsó részén jelentek meg a virágok, akkor a tél eleje zord. Ha a közepén, akkor január végén várható erős tél, ha pedig az ág hegyén virágzott ki az ág, akkor a tél vége felé köszönt be a fagy, jég, havazás.

A moldvai és gyimesi magyarok ezen a napon megfokhagymázták az ajtókat a farkasok ellen, hogy ne vigyék el a jószágot. E célból összekötötték az ollót, mert úgy gondolták, ha nyitva maradna, a farkasok elvinnék a juhokat.

 András termőnap is. Kotlót, fát ültettek a bánátiak, disznókat párosítottak ezen a napon. András-napkor kezdődtek a disznóvágások, disznótorok, ezért nevezik disznóölőnek is.

A házi férgek kiűzésének napjaként is ismeretes ez a nap.

Az András-napkor vagy néhány nappal előtte vagy utána született kismalacokat András-malacoknak mondják, és azt tartják, hogy belőlük lesz a jó hízó.

  Andrással befejeződnek a zajos mulatozások, „András zárja a hegedűt”. Legfeljebb az András utáni szerdán, kukaszerdán lehetett még otthon muzsikálni, de  másutt nem.

András-nap éjfélkor beáll a csend ideje, az advent.

Katalin-napon

     A Katalin-napi szokások alexandriai Szent Katalinhoz és ünnepnapjához kapcsolódva alakultak ki. A népszokások egy része az ő történetével magyarázható.

Szent Katalin Caravaggio festményén

     Katalin-nap a régi pásztoremberek emlékezetes napja volt, mivel ezen a napon hajtották ki utoljára a csordát.

     Katalin-napkor egy zsákba dughagymát szedtek és felkötötték a szabadkéménybe, hogy meleg és gőz járja át.

     Katalin napja időjósló és szerelmi varázsnap is. Régen az ünnep után sem lakodalmat, sem táncmulatságot nem szoktak rendezni, mivel közelgett az adventi időszak.

Katalin-napi bál a reformkorban

   Szokás volt Katalin-napján valamely gyümölcsfa ágát vízbe tenni - ez volt a Katalin-ág -, ha ez karácsonyig kivirágzott, azt jelentette, hogy az a lány, aki az ágat vízbe tette, a következő évben férjhez mehet.

Katalin-ág / Katalin-gally

    Sóvidéken a lányok Katalin-napi szokása az orgonaág virágoztatása volt. Vizes edénybe néhány orgonaágat állítottak és mindegyiknek legénynevet adtak. Úgy tartották, amelyik ág kivirágzik karácsonyra, olyan nevű legény lesz a leány jövendőbelije.

      Időjósló megfigyelés szerint, ha Katalinkor kopog, karácsonykor tocsog. Ennek a fordítottja is érvényes, ami azt jelenti, hogy a Katalin-napi fagy esős karácsonyt  hoz, a Katalin-napi eső pedig szép, fagyos ünnepet.

Ha Katalin szépen fénylik,

a Karácsony vízben úszik.

     Ezt bizonyítja a közmondás is: ha Katalinkor megállott a liba a jégen, akkor karácsonykor sáros lesz. Katalin-nap női dologtiltó nap, a Szerémségben ilyenkor nem szabadott kenyeret sütni. 

     Doroszlón viszont férfi dologtiltó napként tartották számon. Nem szabadott szántani, sem befogni a kocsit, ne forogjon a kerék, mert Katalint kerékbe törték. Leálltak a malmok is, a kendergyárak, az összes kerekesek,  malmosok a templomba mentek, mert védőszentjük volt Katalin. Csantavéren, Sárosfán ezen a napon böjtöltek a legények, hogy  megálmodják, ki lesz a feleségük.

Lőrincze Lajos születésnapján

"Ismergetjük, tanuljuk egész életünkben anyanyelvünket is, ezt a sokszínű, sokarcú csodát. S minél jobban megismerjük, annál szebbnek, gazdagabbnak, csillogóbbnak látjuk." 

(Lőrincze Lajos)

"Az anyanyelvünk ügyében kifejtett fáradhatatlan munkásságának megbecsülésében bőven és méltán kárpótolta őt egy más jellegű, színterű értékelés: a hazai társadalomban, sőt a magyar nyelvközösségben széleskörűen kelt ismertsége, illetőleg ami ennél jóval több, elismertsége, az őt hallgató és olvasó közönség élénk ráfigyelése, befogadó szeretete. Fontos kiemelni, hogy joggal támadt népszerűségét milyen szerénységgel, emberi és tudósi visszafogottsággal élte meg.

Rendszeres rádiós szereplése folytán ismertsége már az ötvenes évek közepén túllépte a hazai tért. Ez a tény, tekintve romániai gyűjtőmunkánk ekkori nehézségeit (vegyük számba, hogy mi 1957 késő tavaszán [!] is már ismét kint dolgoztunk Erdélyben), különleges „népi” támogatást adott munkánkhoz. Az én ottani helyismeretem és személyes kapcsolataim munkánkban eligazító tényezőjét messze felülmúlta az ő nevének ismertsége, az ő nyelvi—nemzeti összetartozást sugalló éteri közvetítő szerepének, mondhatni nimbuszának hatóereje a magyar rádiót szorgosan hallgató erdélyi magyar értelmiség körében. Márpedig ez a falusi értelmiség volt az, amely akkori többoldalúan kényes helyzetünkben több irányban is támaszt nyújtott számunkra; az ő közvetítő szerepük tárta szélesre többek között a falu népének, adatközlőinknek akkor bizony nagyon zárt kapuit. Az ennek folyományaként minket körülvevő, némelykor különböző formákban túl is áradó érdeklődést és szeretetet csak tovább növelte az ő nemcsak rádión keresztül megismerhető mondanivalója, hanem személyesen is ható kedves, közvetlen egyénisége." (Benkő Loránd: Lőrincze Lajossal. In: Magyar Nyelvőr, 129. évfolyam, Lőrincze-emlékszám; 2005., 11-15. p.)

 

Vörösmarty halálára

 A Pesti Hírlap 1855. november 28-i számában a következőket írta:

      „A nemzetnek halottja van / Vörösmarty nincs többé/. A mellvízkór, melyben rég szenvedett, a közelebbi hetekben nagyobb erővel rohanta meg, s tegnap délután két órakor kioltá a becses életet.            

     Hasztalan volt minden orvosi segély, hasztalan a szerető család és jó barátok gondoskodása, kiknek részvéte enyhíté a haldokló végső napjait. 

     E barátok közül csak Deák Ferenczet említjük, a legméltóbb képviselőjét ama korszaknak, melynek örömeit, melynek fájdalmait költőnk megénekelte. A mi dicsőség a multból illette őt, - senki arczáról sem olvashatta inkább a haldokló, mint ama férfiúéról, kiben a magyar értelmesség és becsületesség van megtestesülve."

Versenyek, nyelvészet

November 13. - a magyar nyelv napja. A Könyvesben először hirdettünk meg ez alkalomból helyesírási versenyt. Mi, tanárok nagy izgalommal vártuk: mekkora lesz, lesz-e egyáltalán érdeklődés diákjaink részéről.
119-en jelentkeztek!!! 97-en részt is vettek, hetedikesektől az érettségi előtt álló tizenkettedikesekeig.

Íme a feladatok:


HELYESÍRÁSI VERSENY            Totó                                  Név:…………………………………………… Osztály:…
1. Karikázd be a helyes válasz betűjelét! 
1.   A) aféle B) afféle C) a féle
2.   A) olajfúró torony B) olajfúrótorony C) olajfúró-torony
3.   A) san-marino-i B) San Marinoi C) San Marinó-i
4.   A) kullancscsípés B) kullancs-csípés C) kulanccsípés
5.   A) vízhangzott B) viszhangzott C) visszhangzott
6.   A) bujtat B) bújttat C) bújtat
7.   A) Pepsi Cola B) Pepsi-Cola C) Pepsi-cola
8.   A) ki-benyitogat B) ki-be nyitogat C) ki-be-nyitogat
9.   A) CD-felvétel  B) CD felvétel C) cd-felvétel
10.   A) ördöngősen B) ördöngössen C) ördöngösen
11.   A) döjffös B) dölyfös C) döjfös
12.   A) elsőkerék-meghajtású B) elsőkerékmeghajtású C) elsőkerék meghajtású
13.   A) Liszt Ferenc Repülőtér B) Liszt Ferenc-Repülőtér C) Liszt Ferenc repülőtér
13+1  A) George Bush-sal B) George Bush-val C) George Bushsal

2. Az alábbi meghatározások közül csak  E G Y  fedi pontosan a kiemelt szót.
Válaszodat a választott betűjel alatti szó bekarikázásával jelöld!
                                            A                                                B                                                         C
1.  ALMÁRIUM:              almabor            -          polcos,üveges szekrény              -           halak üvegdoboza
2.  BULVÁR:                politikai napilap      -           női öltözőszoba                        -   körút, városi főútvonal
3.  FACÉR:                       állástalan           -           kihívó viselkedésű                              -         francia vígjáték
4.  INTIM:                      betolakodó           -            meghitt,bensőséges                -       csak nőkre jellemző
5.  INSPIRÁCIÓ:            kérvény                  -          ellenőrzés, felügyelet             -     ösztönzés,befolyásolás
6.  KIES:                        elhagyatott             -          szép,kellemes                          -                   egyedüli, árva 
7.  KORHELY:              idősotthon               -         mulatozó, léha                                  -  mélabús, álmodozó
8.  LAJBI:                     cseresznyefajta       -        női kiscsizma                             -  fémgombos férfimellény
9.  LAJTORJA:              gyógynövény          -        kétfülű kosár                                                                 - létra
10.  MENEDZSER:        igazgató                    -        rendező                      -       szervező, irányító üzletember
11. MENÓRA:              hétágú gyertyatartó    -   havi naptár                       -   idősebb pártfogó, tanácsadó
12. PARÓKIA:               póthaj                         - tréfás utánzat                 -                   egyházközségi  hivatal 
13. SMUCIG:           csinos,divatos               -  ékszerezett                        -                                 zsugori, fukar
13+1.SZOLIDÁRIS:        ízléses       -        szerves vegyületcsoport            -    összetartó, közösséget vállaló

És a tollbamondás:


1. Tavalyi olaszországi turistautunkon keresztül-kasul barangoltuk az Adriai-tenger partvidékének városait.
2. A 2001 végén felújított kép briliáns színekkel ábrázolja Jézus keresztre feszítését a Golgota-hegyen
4. A dél-koreai válogatott szövetségi kapitányának jövő heti csapatösszeállítása nem ígér offenzív játékot.
5. A mély folyók hajói és uszályai rejtélyes foglyokat szállítanak az éjszakai homályban.
6. Matematikatanárunk a továbbtanulóknak meghirdetett korrepetálás mellett sakk-kört is indított.
7. Az 1920-as trianoni békeszerződés a nyugat-európai győztes nagyhatalmak állam- és kormányfőinek törekvéseit tükrözte.

Nagyszerű verseny volt!

Jövőre folytatjuk! Legyen ez egy újabb Könyves-hagyomány!

Áprily Lajos születésnapján

Szilencium
Joó József emlékének

 

Mentem haza éjféli óra táján,
öregdiákok báli éjszakáján,
eremben édes áramlásu bor.
Aludt a téli templom-utca mélyen
s aludt a holdfényes templom-fedélen
a varju-sor.

Én egyszer erre jártam iskolába –
Gondolkoztam sok messze-hullt fiun.
Némán emelkedett az éjszakába
az ó-kollégium.
Éjfélutáni, mély szilencium.

És Téged akkor árnyékból, sugárból
elém kápráztatott a fél-sötét:
szoborszabású, szép atléta-melled,
fekete arcod dús szemöldökét,
ahogy szemem sokszor rajtad feledtem,
hegyi falucska föld-edzett fián.
Kemény kezedből hogy repült a labda
métás csatákon künn a kúrián!
A hó ment és az erdőkig kimentünk
hangos fiúkkal várni márciust.
A hó jött s dísztelen diákszobában
Aranyt olvastunk és Horatiust.
És most egy hang suhant fülembe: hangom,
ahogy zúgták a boltíves falak,
mikor diáklejtésű régi szóval
kerestelek, ha nem találtalak:
Domine Joó József…!

S talán a hold, talán a bor varázsa
a furcsa vágyat sugarazta rám:
a hold alatt, a nagy szilenciumban,
Domine – hogyha elkiáltanám –
S mozdult a hangom –
Hallgatott az utca,
hallgattak vérestitkú harcterek.

Öregdiákok báli éjszakáján,
domine Joó József, kerestelek.

A nap mondata

1789-ben Benjamin Franklin írta egy barátjának az alábbi mondatot:

"Az életben semmi sem biztos, csak a halál és az adó."

Márton-nap

      A legenda szerint Szent Márton a Római Birodalom Pannónia tartományának Savaria nevű városában (mai Szombathely) látta meg a napvilágot 316-ban vagy 317-ben egy római tribunus (elöljáró) fiaként. A római császár katonájaként szolgáló Márton a franciaországi Amiens városában egy hideg téli estén odaadta meleg köpenyének felét egy nélkülöző koldusnak. Aznap éjszaka álmában megjelent Jézus a koldus alakjában. Innentől kezdve nem a hadsereget, hanem Istent szolgálta, megkeresztelkedett.

           Misszionáriusként sok jót cselekedett. Jóságáról még életében legendák keringtek, püspökké akarták szentelni. A monda szerint mikor ennek hírét vette, az érte jövő küldöttek elől nagy alázatosságában a ludak óljába bújt. A szárnyasok azonban gágogásukkal, szárnyuk verdesésével óriási zajt csaptak, így elárulva Márton rejtekhelyét. Mártont 371-ben püspökké szentelték és haláláig, 398-ig Tours-ban segítette a rászorulókat.

Szent Márton és a koldus találkozása (Pannonhalma Porta Speciosa)

       Szent Márton kultusza a Pannónia területén már a honfoglalás előtt is virágzott. Szent István tisztelete jeléül a zászlaira a hadvezér Márton képét festette. A hagyomány szerint a szent egy álomban sietett a király és az ország védelmére. Így Szent Márton Szűz Mária után az ország patrónusa lett. A pannonhalmi bencés apátság is Márton tiszteletére épült azon a helyen (Savaria Sicca), ahol az egyik hagyomány szerint a szent született.

       Egy másik változat szerint ez a hagyomány a római időkre nyúlik vissza. November 11-e a naptárban ősidők óta a téli évnegyed kezdő napja: megkóstolták az új bort és az új termés is kitartott bőven, így nagy eszem-iszomot tartottak, hogy jövőre is jó termés legyen mindenhol. A rómaiak Aesculapiust, az orvosistent ünnepelték ilyenkor, s ludat öltek, amely a hadisten, Mars szent madara volt. (A madarak gágogásukkal egyszer megmentették Rómát a gallok éjszakai orv rajtaütésétől.) A keresztény naptárban is ez alapján kapott helyet: a lúd római neve “avis Martis” (Mars isten madara); régi szófejtéssel „Márton madara”-ként ünnepelték, így nem kellett eltérni a lúdlakomák évnegyedkezdő római szokásától. A reformációnak korában is folytatódott a hagyomány: a protestánsok Luther Márton neve napját ünnepelték ezen a napon.

  A Márton-napi liba-lakomáról szóló első írásos beszámoló 1171-ből származik. Akkoriban ez inkább azzal volt kapcsolatba hozható, hogy Szent Márton napja jelentette a paraszti év végét, a népszokás ilyenkor zárták le az éves gazdasági munkákat, kezdetét vette a természet téli pihenő időszaka. A cselédek ilyenkor kapták meg évi bérüket és hozzá ráadásként egy libát, mert a szárnyasok nyáron felduzzadt hadát a tél beállta előtt meg kellett tizedelni. E napon kóstolták meg az újbort és vágtak le először tömött libákat. Ám e szokás gyökerei is mélyebbre, az aratási időszak végén álló pogány állatvágási ünnepekre nyúlnak vissza, amelyeket a kereszténység így vett át.

        Márton napjához számos népszokás kapcsolódik: a libalakomán és az újbor fogyasztásán kívül egyéb hiedelmek, időjóslási szokások is kapcsolódnak e naphoz. A tapasztalat szerint Szent Márton napja körül legtöbbször elromlott az idő és leesett az első hó. Ha hó esett, akkor azt mondták, hogy Szent Márton püspök fehér lovon jött. Ha Márton napja fehér lovon köszöntött be, hosszú telet jósoltak, ha barna lovon jött, vagyis nem esett a hó, úgy tartották, karácsonyig nem is lesz. Ha kevés hó esett: Márton csak megrázta a szakállát.

      Úgy tartották, hogy a Márton napra levágott lúd mellcsontja megmutatja, hogy milyen idő várható; ha barna volt: esős, ha fehér: havas telet vártak. 

A galgamácsaiak szerint a Márton-napi jeges eső korai tavaszt jelent. Göcseji hagyomány, hogy Márton hetében sem mosni, sem szárogatni nem szabad, mert különben marhavész lesz. A népi megfigyelések szerint "ha Márton napján lúd a jégen áll, karácsonykor sárban botorkál". A néphit szerint a Márton-napi eső nem jelent jót, mert utána rendszerint fagy, majd szárazság következik.

      Márton a jószág patrónusaként, és a nagyobb borvidékeken az Új-bor védőszentjeként is ismert. Az állatokhoz kacsolódó hagyomány a Szent Márton vesszeje is. A pásztorok ezen  napon egy csomó vesszőt adtak ajándékba azoknak a gazdáknak, akiknek a barmai kijárnak a legelőre, a csordába. Ez a nyaláb vessző volt a Szent Márton vesszeje. Nagymagyaron a Márton-köszöntőt versbe mondták el. A pásztorokra, gazdára, az egész háznépre s a háziállatokra is Isten áldását kérték. E köszöntő jutalmaképpen a gazda megfizette a "bélesadót", vagy másképpen nevezve a "rétespénzt". Ilyenkor minden gazdánál nagy lakomát csaptak, vendégséget rendeztek az ünnep tiszteletére. A Répcevidéken a pásztorok Márton estéjén végigjárták a falut, és a házakhoz így köszöntöttek be:

Elhoztam Szent Márton püspök vesszejét.

A szokást nem mi kezdtük, és nem mi végezzük.

Állataiknak annyi szaporulata legyen,

Ahány ága-boga van a vesszőnek.

      Márton vesszeje rendszerint többágú volt. Bacsfán a  a gazda ezzel veregette meg a disznókat, hogy egészségesek, edzettek, jó ízűek legyenek. A hit szerint, ahány ága volt a vesszőnek, annyit malacozott a koca. A bősi gazdák Márton vesszejét a disznóól tetejére szúrták, mert ez megvédte az állatokat a dögvésztől. Tavasszal pedig ezzel a vesszővel hajtották ki a barmokat a legelőre, így ezeket nem érhette veszedelem, nem hullottak el. Sepsén megverik egy hosszú póznával a diófa ágait, hogy jövőre többet teremjen.

      Nem sokkal Márton napja előtt főként Németországban szokás, hogy az óvodások és a kisiskolások világító lampionokat barkácsolnak, és este ezekkel vonulnak az utcákon. A felvonulást hangos énekszó kíséri a szokásos Márton-napi dalokkal. Előfordul, hogy eljátsszák a piros kabátos legionáriusnak beöltöztetett Márton és a koldus találkozását. A gyerekek ilyenkor libasült helyett inkább kelt tésztából készült süteményt majszolnak.

Gyerekek lampionos felvonulása Szent Márton napján

Márton-napi sütemények

Színház

Ha színház, akkor Shakespeare, ha Shakespeare akkor - ezúttal - Örkény Színház. A vihar.

Persze, mi a 10. a osztállyal, nem egy "konzervet" láttunk, hanem megismerkedtünk a "színházcsinálás" varázslatával. Abból indultunk ki, amit a "fless" program ajánlójában olvashattunk:
"Amit tudunk, azt megtanultuk egyszer. Néha úgy érezzük: ezt vagy azt magunktól is tudjuk. Néha igazunk van ilyenkor, néha nincs. Általában azt gondoljuk, a színházba járást nem kell tanulni. 
Ilyenkor nincs igazunk." Mácsai Pál

A "bemelegítés" három órája alatt megismerkedtünk a kultúrtöténeti háttérrel, majd rögtönözni tanultunk.
Aztán megnéztük a fergetegesen jó előadást, és végül: beszélgettünk az alkotókkal, a rendezőkkel, akik a művészi alkotáslétrejöttének folyamatáról is meséltek.

Jó volt. Kicsit tanultunk színházba járni. :)

Hogy egy kis humort is csempésszek a komoly írások közé,közzéteszem néhány diákunk aranyköpését.
Téma: Shakespeare: Hamlet, Rómeó és Júlia

"Mikor Júlia felébred az álomitalból,menekülni kényszerül,de útközben megölik"

"A mű konfliktusa, hogy Ophélia nem hitt Rómeónak..."

"Gertrud halálát az okozza, hogy Claudius fülébe önti a mérget"

"A műre jellemző a középkori osonás motívuma"

Guy Fawkes napja

           1605-ben a november 5-re virradó hajnalon Londonban lelepleztek egy készülő merényletet, mely a lőpor összeesküvés néven lett közismert. Az elnevezés onnan ered, hogy a terv szerint több mint 30 hordón puskapor repítette volna a levegőbe az angol parlament épületét, illetve a királyt, I. Jakabot.

          A letartóztatott, majd 1606. január 31-én kivégzettek közül a legismertebb figura Guy Fawkes lett, bér nem ő volt az összeesküvés szervezője, ám a november 4-ről 5-re virradó éjszaka ő őrködött a lőporos hordók mellett, itt fogták el és tartóztatták le.

Még az összeesküvés leleplezésének napján, november 5-én London lakosait arra biztatták, hogy gyújtsanak örömtüzeket annak örömére, hogy a király megmenekült a merénylettől, feltéve hogy „az öröm ezen bizonyságait nem kíséri veszély vagy rendbontás". Egy későbbi törvény minden év november 5-ére hálaadást írt elő, hogy megünnepeljék „megváltásunk örömteli napját", ez a törvény egészen 1859-ig maradt érvényben. Bár csak egyike volt a 13 elfogott összeesküvőnek, a mai napig Guy Fawkes nevét asszociálják a legtöbben a kudarcot vallott lőporos összeesküvéssel.

Nagy-Britanniában a mai napig november 5-ét Guy Fawkes Night-nak, Guy Fawkes Daynek, vagy Örömtüzek Éjszakájának hívják, utóbbi közvetlenül az 1605, november 5-én gyújtott tüzekre utal. Az örömtüzek mellett az 1650-es évektől kezdve egyre több helyen tartottak tűzijátékokat és 1673 után (amikor a későbbi II. Jakab angol király) bejelentette áttérést a katolikus vallásra) elterjedt, hogy ezen az éjszakán elégettek egy (Fawkest vagy a pápát jelképező) bábut is. Azonban az idő során számos olyan bábut elégettek, amelyek az akkor éppen népszerűtlen közéleti szereplőket jelképezték, bár a legtöbb bábu még így is Fawkest jelképezi. A hagyomány szerint a bábut gyerekek készítik öreg ruhákból, újságpapírokból és egy maszkból. 

 

Guy Fawkes napi maszkok

Guy Fawkes napi máglya

Guy Fawkes napi felvonulás

A Goggle 2002. november 5-i logója

Áprily Lajos: Tavasz a házsongárdi temetőben

(Apáczai Csere Jánosné, Aletta van der Maet emlékének)

A tavasz jött a parttalan időben
s megállt a házsongárdi temetőben.

Én tört kövön és porladó kereszten
Aletta van der Maet nevét kerestem.

Tudtam, hogy itt ringatja rég az álom,
s tudtam, elmúlt nevét már nem találom.

De a vasárnap délutáni csendben
nagyon dalolt a név zenéje bennem.

S amíg dalolt, a századokba néztem
s a holt professzor szellemét idéztem,

akinek egyszer meleg lett a vére
Aletta van der Maet meleg nevére.

Ha jött a harcok lázadó sötétje,
fénnyel dalolt a név, hogy féltve védje.

S a dallamot karral kisérve halkan,
napsugaras nyugat dalolt a dalban,

hol a sötétség tenger-árja ellen
ragyogó gátat épített a szellem.

Aletta van der Maet nevét susogta,
mikor a béke bús szemét lefogta.

S mikor a hálátlan világ temette,
Aletta búja jajgatott felette,

míg dörgő fenséggel búgott le rája
a kálvinista templom orgonája.

Aztán a dal visszhangját vesztve, félve
belenémult a hervadásba, télbe.

Gyámoltalan nő - szól a régi fáma -
urát keresve, sírba ment utána...

A fényben, fenn a házsongárdi csendben
tovább dalolt a név zenéje bennem.

S nagyon szeretném, hogyha volna könnyem,
egyetlen könny, hogy azt a dallamot
Aletta van der Maet-nak megköszönjem.

Mindenszentek

E mai napon, szeretteim, mind valamennyi szenteknek emlékezetét egy közös ünneplésnek vígságával üljük. Mert hitvallásuk minél szilárdabb volt a szenvedésben, annál ragyogóbb most a tisztességben. […] Lépjünk mi is erre az útra, siessünk a mennyei hazába, melynek polgárai közé felvétettünk! (Beda Venerabilis)

A mindenszentek vagy mindenszentek napja (latinul Festum Omnium Sanctorum) azon üdvözültek ünnepe, akiknek nincs külön emléknapjuk, melyet a keresztény országokban november 1-jén tartanak. A katolikus és az ortodox keresztény egyházak ünnepe Magyarországon 2000-től újra munkaszüneti nap.

Mindenszentek napja nem tévesztendő össze a halottak napjával, amit a következő napon, november 2-án tartanak. Estéjét a halottak estéjének (halottak vigíliájának) is nevezik, ilyenkor sok helyen hosszan, akár 1-2 órán át szólnak a harangok a holtak emlékezetére.

A keresztény mindenszentek ünnepe összekapcsolódott az ősszel tartott ősi kelta Samhain pogány ünneppel. A Samhain jelentette az újév, valamint a tél kezdetét. A keresztény közösségek a hetedik századtól egyes helyeken elkezdtek ünnepet tartani az elhunyt valamennyi katolikus szent tiszteletére. A pogány halottakra emlékező ünnep Mindenszentek ünnepeként élt tovább. A kelták úgy hitték, hogy az ünnep éjszakáján az előző évben meghalt emberek lelkei összezavarhatják az élők életét, mivel a lelkek ezen az éjjelen vándorolnak a holtak birodalmába. Az emberek a szellemeknek ételt és állatot áldoztak, hogy megkönnyítsék a vándorlásukat. Britanniának Rómával való kapcsolata idején két rokon római ünnep is elvegyült a kelta hagyományokkal, úgyhogy mai állapotában ez az autentikusnak ismert kelta ünnep komoly mediterrán elemeket tartalmaz. Az első a római Feralia, a holtak emléknapja (innen a holtakról való emlékezés rituáléja), a másik pedig Pomonának, a gyümölcstermésért felelős lénynek a napja (az ő szimbóluma volt a sok alma).

A kereszténység elterjedésekor az őskeresztény gyakorlat az volt, hogy a Biblia kijelentéseivel ellentétes ünnepeket nem fogadtak el, így lehetőség szerint a keresztény szokásokat a pogány ünnepekhez igazították azok elsorvasztása helyett. Így ez a pogány ünnep a keresztény mindenszentek ünnepe lett (omnium sanctorum). III. Gergely pápa a 8. században a korábban május 13-án ünnepelt Szűz Mária és a mártírok emléknapját október 31-re helyezte át. Írországban ez az éjszaka All Hallow's Eve, „Mindenszentek éjszakája” nevet kapta. November első napja volt az ünnepnap, All Saints' Day (All Hallow's Day, Szentek napja). Később ez a kettő sok helyen összemosódott.

Fra Angelico: Mindenszentek

            A hagyomány szerint VI. Leó bizánci császár terjesztette ki az ünnep hatályát a vértanúkról minden szentre, miután templomot emeltetett szent életű felesége emlékére. Mivel azt nem engedték, hogy a templomot a császárnénak szenteljék, León úgy döntött, hogy a mindenszenteknek dedikálják.

            Sok európai országban – köztük Magyarországon és valamennyi magyarlakta területen – szokás, hogy az emberek meglátogatják és rendbe teszik elhunyt hozzátartozóik sírját, virágot visznek és gyertyát , mécsest gyújtanak mindenszentek, illetve halottak napján.

A gyertya fénye az örök világosságot jelképezi, a katolikus egyház szertartása szerint a temetők nagy keresztjénél, a mindenki keresztjénél elimádkozzák a mindenszentek litániáját, és megáldják az új síremlékeket. Magyarország egyes vidékein régebben harangoztattak is a család halottaiért. Magyarországon a sírok virágokkal és koszorúkkal való feldíszítése a 19. század elejétől terjedt el német katolikus hatásra. E szokást nem csak a katolikusok, hanem a protestánsok és a nem hívők is átvették.

A magyar népi kalendárium szerint Márton napja a paraszti év végét is jelentette, mert ilyenkor zárták le az évente megismétlődő mezőgazdasági munkákat és ekkor vette kezdetét a természet téli pihenő időszaka. Ezen a napon tilos volt a munka, egyes helyeken az egész „halottak hetében”. Szent Márton napján választottak bírót, fogadtak cselédet a következő évre. Csíkszéken több népszokás csatlakozik hozzá: több helyen kenyeret sütnek a szegényeknek (Isten-lepénye, halottak lepénye), máshol külön helyen gyertyát gyújtanak az elfelejtett lelkeknek, november 3-án pedig engesztelő körmenetet tartanak.

      Spanyolországban és Mexikóban szokás, hogy ezen a napon felajánlásokat (ofrendas) tesznek. Spanyolországban hagyományosan ezen a napon előadják a Don Juan Tenorio című darabot.

       Az angolnyelvű országokban hagyományosan elhangzik William Walsham How For All the Saints (Minden szenteknek) című himnusza. A legnépszerűbb dallam a himnuszhoz a Ralph Vaughan Williams szerezte Sine Nomine.

 Requiem aeternam dona eis Domine, et lux perpetua luceat eis.

azaz 

Adj nekik Uram örök nyugodalmat és az örök világosság fényeskedjék nekik.

(A gyászmise kezdőmondata)