Mindenszentek

E mai napon, szeretteim, mind valamennyi szenteknek emlékezetét egy közös ünneplésnek vígságával üljük. Mert hitvallásuk minél szilárdabb volt a szenvedésben, annál ragyogóbb most a tisztességben. […] Lépjünk mi is erre az útra, siessünk a mennyei hazába, melynek polgárai közé felvétettünk! (Beda Venerabilis)

A mindenszentek vagy mindenszentek napja (latinul Festum Omnium Sanctorum) azon üdvözültek ünnepe, akiknek nincs külön emléknapjuk, melyet a keresztény országokban november 1-jén tartanak. A katolikus és az ortodox keresztény egyházak ünnepe Magyarországon 2000-től újra munkaszüneti nap.

Mindenszentek napja nem tévesztendő össze a halottak napjával, amit a következő napon, november 2-án tartanak. Estéjét a halottak estéjének (halottak vigíliájának) is nevezik, ilyenkor sok helyen hosszan, akár 1-2 órán át szólnak a harangok a holtak emlékezetére.

A keresztény mindenszentek ünnepe összekapcsolódott az ősszel tartott ősi kelta Samhain pogány ünneppel. A Samhain jelentette az újév, valamint a tél kezdetét. A keresztény közösségek a hetedik századtól egyes helyeken elkezdtek ünnepet tartani az elhunyt valamennyi katolikus szent tiszteletére. A pogány halottakra emlékező ünnep Mindenszentek ünnepeként élt tovább. A kelták úgy hitték, hogy az ünnep éjszakáján az előző évben meghalt emberek lelkei összezavarhatják az élők életét, mivel a lelkek ezen az éjjelen vándorolnak a holtak birodalmába. Az emberek a szellemeknek ételt és állatot áldoztak, hogy megkönnyítsék a vándorlásukat. Britanniának Rómával való kapcsolata idején két rokon római ünnep is elvegyült a kelta hagyományokkal, úgyhogy mai állapotában ez az autentikusnak ismert kelta ünnep komoly mediterrán elemeket tartalmaz. Az első a római Feralia, a holtak emléknapja (innen a holtakról való emlékezés rituáléja), a másik pedig Pomonának, a gyümölcstermésért felelős lénynek a napja (az ő szimbóluma volt a sok alma).

A kereszténység elterjedésekor az őskeresztény gyakorlat az volt, hogy a Biblia kijelentéseivel ellentétes ünnepeket nem fogadtak el, így lehetőség szerint a keresztény szokásokat a pogány ünnepekhez igazították azok elsorvasztása helyett. Így ez a pogány ünnep a keresztény mindenszentek ünnepe lett (omnium sanctorum). III. Gergely pápa a 8. században a korábban május 13-án ünnepelt Szűz Mária és a mártírok emléknapját október 31-re helyezte át. Írországban ez az éjszaka All Hallow's Eve, „Mindenszentek éjszakája” nevet kapta. November első napja volt az ünnepnap, All Saints' Day (All Hallow's Day, Szentek napja). Később ez a kettő sok helyen összemosódott.

Fra Angelico: Mindenszentek

            A hagyomány szerint VI. Leó bizánci császár terjesztette ki az ünnep hatályát a vértanúkról minden szentre, miután templomot emeltetett szent életű felesége emlékére. Mivel azt nem engedték, hogy a templomot a császárnénak szenteljék, León úgy döntött, hogy a mindenszenteknek dedikálják.

            Sok európai országban – köztük Magyarországon és valamennyi magyarlakta területen – szokás, hogy az emberek meglátogatják és rendbe teszik elhunyt hozzátartozóik sírját, virágot visznek és gyertyát , mécsest gyújtanak mindenszentek, illetve halottak napján.

A gyertya fénye az örök világosságot jelképezi, a katolikus egyház szertartása szerint a temetők nagy keresztjénél, a mindenki keresztjénél elimádkozzák a mindenszentek litániáját, és megáldják az új síremlékeket. Magyarország egyes vidékein régebben harangoztattak is a család halottaiért. Magyarországon a sírok virágokkal és koszorúkkal való feldíszítése a 19. század elejétől terjedt el német katolikus hatásra. E szokást nem csak a katolikusok, hanem a protestánsok és a nem hívők is átvették.

A magyar népi kalendárium szerint Márton napja a paraszti év végét is jelentette, mert ilyenkor zárták le az évente megismétlődő mezőgazdasági munkákat és ekkor vette kezdetét a természet téli pihenő időszaka. Ezen a napon tilos volt a munka, egyes helyeken az egész „halottak hetében”. Szent Márton napján választottak bírót, fogadtak cselédet a következő évre. Csíkszéken több népszokás csatlakozik hozzá: több helyen kenyeret sütnek a szegényeknek (Isten-lepénye, halottak lepénye), máshol külön helyen gyertyát gyújtanak az elfelejtett lelkeknek, november 3-án pedig engesztelő körmenetet tartanak.

      Spanyolországban és Mexikóban szokás, hogy ezen a napon felajánlásokat (ofrendas) tesznek. Spanyolországban hagyományosan ezen a napon előadják a Don Juan Tenorio című darabot.

       Az angolnyelvű országokban hagyományosan elhangzik William Walsham How For All the Saints (Minden szenteknek) című himnusza. A legnépszerűbb dallam a himnuszhoz a Ralph Vaughan Williams szerezte Sine Nomine.

 Requiem aeternam dona eis Domine, et lux perpetua luceat eis.

azaz 

Adj nekik Uram örök nyugodalmat és az örök világosság fényeskedjék nekik.

(A gyászmise kezdőmondata)