A tábornok és a kókuszdió

Kár is lenne tagadni: Görgei nevével (kis túlzással) bármit el lehet nekem adni.

Ha az egy időszaki kiállítás a Nemzeti Múzeumban, akkor pláne.

Így várható volt, hogy előbb-utóbb bekukkantok 

a 2019. január 19-én nyílt időszaki kiállításra, melynek

Az ismeretlen Görgei a címe.

A kiállítás plakátja

Ha valaki tudni szeretné, mit jelent ennek a bejegyzésnek a címe, vagy hogy mi köze van IV. Béla királynak a Görgei-családhoz, Napóleon császár fiának Görgeihez, vagy Görgei lányának Aradhoz, ennél jobb helyre nem is jöhetne.

A múzeum honlapján lévő rövid ismertetés szerint:

"A Magyar Nemzeti Múzeum a legújabb időszaki kiállításában arra tesz kísérletet, hogy Görgei Artúr (1818-1916) valós alakját, pályafutását, majd megítélését, s annak változásait napjainkig bemutassa, s emlékét az őt megillető tisztelettel és megbecsüléssel övezze."

Ezt a kitűzött célt pedig "[...] több mint 400 műtárgy, multimédiás alkalmazások, filmek segítségével [...]" szándékoznak elérni.

(Az idézetek forrás: itt.)

A fiatal Görgei Artúr

Hatalmas feladat és ehhez hatalmas az anyag is, amit a látogató elé tárnak a kiállítók. Az anyag kronológiai rendben követi végig Görgei Artúr életét kezdve családja származásával egészen haláláig. A kiállított anyagban sok személyes tárgy kapott helyet és jó pár tárgyrekonstrukció. Több alkalommal is megnézhetjük Görgei saját kézírását levelek, bejegyzések vagy egy-egy jegyzet formájában. A kiállítótér elrendezése átlátható, de néhány korjelző bútor elhelyezése számomra teljesen funkciótlannak tűnt, ráadásul csak nagy sokára esik le a látogatónak, hogy azok nem a tábornok személyes tárgyai.

Amikor azt mondtam, hatalmas a feladat, elsősorban arra gondoltam, hogy a Görgei-kérdésnek az idők folyamán megfogalmazódott sokféle nézőpontját igyekeznek a kiállítók megmutatni, lehetőleg a maga teljességében. Ez azonban azzal a nem kis hátránnyal rá, hogy emészthetetlenül sok lesz a szöveg, amit végig kellene olvasnia a látogatónak a megértéshez. Időnként a tárgyak, érdekességek egyszerűen elvesznek a szövegóceánban. Pedig tényleg kiválóan összeválogatott az anyag, a szövegek közül se kellene vagy lehetne elhagyni egyet sem. De attól még sok.

Görgei Visegrádon

A kiállítás multimédiás eszközökkel hirdeti magát, és valóban alkalmazza is ezeket. Van pár nagyon jó megoldás ezek között. Nagyon jó ötlet és nagyon izgalmas a kiállítás elején lévő képernyő, ahol 5 kérdés megválaszolásával megmutathatod, milyen Görgei-kép él benned. Majd ugyanezt megteheted a kiállítás megnézése után is, hogy lásd, mennyit változott a meggyőződésed. Ez szerintem zseniális ötlet.

Számomra nagyon nagy élmény volt az a megoldás is, amikor egy képen Görgei volt látható a vezérkarával, akik közül a legtöbbekről, ha megérintetted a képernyőn, egy rövid bemutatást kapsz. Pont elég információ volt mindenkiről. 

A legnagyobb ötletnek a terepasztalt tartottam. Nagyon pontosan ábrázolják a 1849-es hadi helyzetet már az orosz támadás idején: melyik országrészt kik ellenőrzik, honnan hova vonulnak az egységek. Mondjuk pár név jó lett volna a figurák mellé: kik ott éppen a fővezérek, de enélkül is nagyon élvezetes volt. Hogy miért? Mivel aprók a figurák, a terepasztal mellett 4 távcső és sok-sok nagyító várja a nagyérdeműt, hogy jobban is megnézhessék a részleteket. Nagyon jó látvány volt a sok felnőtt, köztük nem kevés nagymama-nagypapa korú illető, akik úgy nézegették ezt a terepasztalt mint egy kisgyerek.

Mindazonáltal azért a multimédiás elemek sem tökéletesek. Még mindig nem tudunk elszakadni attól a berögzüléstől, hogy ha egy hatalmas mennyiségű szöveget nem a falra írunk, ha feltesszük egy érintőképernyős eszközre, akkor az már interaktív. Nem az. Ezekből pedig még mindig túl sok van a kiállítótérben.

Összességében nagy élmény volt a kiállítás, jó pár olyan dolgot tudtam meg belőle, amiről eddig sejtelmem sem volt. S bár nekem nem változott a véleményem a kiállítás végére, hiszen eddig sem tartottam árulónak Görgei Artúrt, biztos vagyok benne, hogy sokaknak képes lesz átformálni a véleményét az itt eltöltött idő.

A kiállítás 2019. június 23-ig tekinthető meg a Magyar Nemzeti Múzeum 2. emeletén az ún. Nádor-termekben.