A népmese napján

Benedek Elek

Alig pár hónapja (április 11-én) idéztük Kányádi Sándor gondolatát:
"A vers az, amit mondani kell."

Ma továbbgondoltuk ezt a mondatot, s ez lett belőle:

"A népmese az, amit mesélni kell."

Bárhol. Bárkinek.

Mindig.

Hogy miért pont ma?

Ezért:

"2005 tavaszán a Magyar Olvasástársaság felhívással fordult mindazokhoz, akiknek fontos a népmesék fennmaradása és a mesékben élő bölcsesség továbbhagyományozása, hogy csatlakozzon ahhoz a kezdeményezéshez, amely szerint szeptember 30. – Benedek Elek születésnapja – legyen a népmese napja.

A népmese napját első ízben 2005. szeptember 30-án rendezték meg. A nap célja, hogy a könyvtárosok, az óvónők, a pedagógusok és a mesével foglalkozó szakemberek, valamint a meseszerető gyerekek és felnőttek ezen a napon megkülönböztetett tisztelettel forduljanak mind a magyar, mind más népek meséi felé."

(Forrás itt.)

Idén a Könyvesben rendhagyó módon emlékeztünk meg a népmese napjáról (és egyben az olvasás éjszakájáról is). Arra kértük a kollégákat tantárgytól függetlenül, hogy a 3. tanítási óra elején mindenki olvasson fel egy (vagy két) népmesét a gyerekeknek. Ha valakinek kedve volt, azt is elmesélhette, miért pont azt választotta, vagy miért éppen az a kedvence.

Szentes János tanár úr mesét olvas a 12. A-nak

Így aztán olvastunk.

Jó volt.

Reméljük, a diákoknak is tetszett.