A király versmondói

A jó vers élőlény, akár az alma,

ha ránézek, csillogva visszanéz,

mást mond az éhesnek s a jóllakottnak

és más a fán, a tálon és a szájban,

végső tartalma, vagy formája nincs is,

csak él és éltet.

(Weöres Sándor)

Milyen lehet a vers, ami él és éltet? Milyen érzés ilyenné tenni egy szöveget, ami csak holt betűk sora egy fehér papíron? Mennyi küzdés van egy ilyen éltre keltés mögött? Mennyi szenvedés és mennyi szenvedély!

Aki akár csak egyszer is mondott már verset közönség előtt, átélhette ennek a semmihez sem hasonlítható érzésnek minden édes és bús kínját, örömét.

De ugyanezt versenykörülmények között megtenni mindennél nehezebb feladat.

Hogy mi a jó ebben?

Az, hogy Könyves Kálmán hűséges alattvalói ehhez is értenek, méghozzá nem is akárhogyan.

Az alábbi képen egy olyan fiatalember látható, aki visszatérő szereplője a blog "lapjainak", s a fenti kérdések közül (alighanem) mindre megvan a maga válasza.

Nagy örömmel köszöntjük ismét

Tóvizi Gergely 

10. C osztályos diákunkat, aki

a IV. kerületi angol nyelvű

szavalóversenyen csodálatos teljesítménnyel

I. helyezett lett.

(Felkészítő tanára Kevin Shopland tanár úr volt.)

A király és hűséges versmondója

Ugyancsak ezúton gratulálunk a 10. C osztály egy másik versmondójának,

Tanács Boglárkának,

aki a Kozma Lajos Faipari Szakgimnázium által rendezett

„Mesterségek dicsérete” vers-és prózamondó kerületi versenyen

III. helyezett lett.

Gratulálunk mindkettőjüknek!

Várjuk a további jó híreket a Könyves-diákokról!

Hogy az izgalmakat fokozzuk, eláruljuk,

már hétfőre is van készülőben egy tudósítás...

Tessék türelemmel kivárni!