Textúra - színházba járni jó

Színházba járni jó.

Még akkor is, ha nem színház.

Sőt!

Ha múzeum és színház. Például.

Textúra.

Adott egy kép – egy képzőművészeti alkotás, vizuális kultúra.

Ehhez jön a szöveg: mire ihlette a szerzőt a kép? (Avagy: milyen konnotációja van a képnek.) A létrejött szöveg verbális és irodalmi. Nevezhetjük novellának. Vagy monológnak.

És ehhez jön a színész interpretációja.

No és a rendező, a jelmez- és látványtervező koncepciója.

Mindez a Magyar Nemzeti Galéria kiállítóterében.

Igazán összetett.

Az élmény pedig nagyon különleges.

2017-ben negyedik alkalommal rendezték meg a Textúrát. 10 kiválasztott kép, 10 kortárs szerző. 10 színész. És ezúttal 10 rendező: a Színház- és Filmművészeti egyetem 8 hallgatója, az osztályfőnök, Bagossy László, és tanársegédje Kovács D. Dániel. A látványt pedig a Magyar Képzőművészeti Egyetem hallgatói álmodták meg Zeke Edit vezetésével.

Egy-egy produkció 8-10 percig tart.

Jövünk megyünk a képek között. Új és új hangulatok, helyzetek, gondolatok és életérzések között. Néha a 21. század Magyarországának aktualitása, néha toposzok, megint máskor a tudatalatti rejtélyes világa szólít meg minket.

Aztán átsétálunk a Galéria egy másik termébe, közben végigfuttatjuk tekintetünket egy Munkácsy vagy Szinyei-Merse Pál képen...De nem, nem állunk meg. Vár egy új kép, új szöveg, új hangulat.

Bevalljuk őszintén, egyik-másik képről nekünk magunknak nem jut eszünkbe semmi. Tényleg semmi. De az előadásban a játékkal és a szöveggel együtt egyszerre élni kezd az addig közömbös kép, hirtelen ott lüktet a vásznon a történet, amely akár rólunk is szólhatna.

Néha nevetünk, néha borzongunk, néha megrendülünk.

Másfél óra komplexitás: kép, hang, látvány és szöveg. Minden érzékszervünkkel   művészetet szippantunk be.

Mint máskor is, most is ezzel zárom: katartikus este volt.