Évofordulóra készülve 6.

A holnapi megemlékezésünk előkészítéseként ma az 1956-os forradalom néhány ismertebb alakját mutatjuk be nektek. Talán az lehetne a címe, hogy

Arcok a forradalomból

Nagy Imre az 1956-os forradalom alatt a Minisztertanács elnöke. A forradalomban betöltött szerepéért egy kirakatper során halálra ítélték és 1958. június 16-án kivégezték.

Maléter Pál, az 1956-os forradalom egyik vértanúja, az 1956. novemberi harmadik Nagy Imre-kormány honvédelmi minisztere. Ugyanazon a napon végezték ki, amikor Nagy Imre miniszterelnököt és Gimes Miklós újságírót.

Kósa Pál, asztalos. Az 1956-os forradalom idején október 25-én ő lett az Újpesti Forradalmi Bizottság elnöke. Megszervezte a kerület védelmét, az ellátást, ezek mellett pedig igyekezte elejét venni a kommunistaellenes megtorlásoknak, s több kommunista barátját megmentett. 1956. november 12-én letartóztatták, két évig fogva tartották, majd egy tömegperben 1959. március 15-én halálra ítélték.

Angyal István: az 1956. október 23-án tüntetett a Bem-szobornál, és később a Rádiónál, ahol csatlakozott a fegyveres felkeléshez. Ezt követően a Tűzoltó utcai fegyveres csoport parancsnokaként folytatta a harcot. Mindent megtett a törvényes rend fenntartása érdekében. A forradalom leverése után folytatta az ellenállást, röplapokat, felhívásokat szövegezett. Szervezkedés kezdeményezése és vezetése miatt halálra ítélték. 1958. december 1-jén kivégezték. Élt 30 évet.

Bessenyei Ferenc színművész. Az október 23-i délutáni Bem téri tüntetésen a Szózatot szavalta, ide az egyetemisták vitték magukkal. Október 31-én a színház éléről távozott Major Tamás igazgató helyére állították egy három főből álló vezetői bizottságba Juhász József és Szörényi Éva mellett. Az 1956 után rárótt büntetés kétéves hallgatás volt, ami annyit jelentett, hogy két évig színházon kívül máshol nem vállalhatott munkát, nem kereshetett pénzt az akkori havi 4000 forintos keresetén kívül. '59-ben Fábri Zoltán rendező tudta kierőszakolni, hogy ismét kamera elé állhasson, a Dúvad című filmmel.

Iván Kovács László: 1956. október 23-án részt vett a rádió épülete előtti tüntetésen. A harcok során még aznap puskához jutott és az Üllői úton részt vett a szovjet tankok elleni harcban. Október 25-én csatlakozott a Corvin közben harcoló ellenállókhoz, 26-ára már ő volt a vezetőjük. A szovjet csapatok november 4-i támadása után árulónak kiáltották ki (alaptalanul) és letartóztatták. Miközben a Kilián laktanyába kísérték, mint foglyot, sikerült megszöknie. 1957. március 12-én letartóztatták, majd államellenes szervezkedés vezetésének vádjával kötél általi halálra ítélték, amit 1957. december 30-án hajtottak végre.

Szabó János gépkocsivezető, az 1956-os forradalom idején a budapesti Széna téri ellenálló csoport legendás parancsnoka, akit mindenki Szabó bácsi néven ismert. A forradalmat követő megtorlások során kivégezték. „Szerény kisöreg volt” – emlékszik meg róla Gosztonyi Péter, aki 1956. november 3-án találkozott vele, amikor Szabó bácsi hiába kereste Maléter Pált a Kilián laktanyában. Ugyancsak Gosztonyi megemlékezése szerint a műegyetemisták "1956 Bem apójának” nevezték Szabó bácsit.

Csehi Károly, festő-mázoló: A forradalom idején 31 éves volt. Nemzetőrként 20-25 fős csoporttal rész vett a pesti harcokban. Újpesten a gépkocsi osztály helyettes vezetőjeként gyógyszerek, vöröskeresztes szállítmányok, élelmiszer és fegyverek beszerzését biztosította, Részt vett a fegyveres harcokban, fegyvereket, lőszereket, élelmiszert szállított a védekezési pontokra. A megsebesült harcosokat kórházba szállította. Szervezkedés kezdeményezése és vezetése, valamint társadalmi tulajdon sérelmére elkövetett bűncselekmény vádjával halálra ítélték. 1959. július 30-án kivégezték.

(A forradalom utáni megtorlás során kivégzettek teljes névsora valamint történeteik megtalálhatók itt.)

Az Új köztemető 301-es parcellája, a legtöbb '56-os mártír végső nyughelye