Indiából kaptuk...

A tegnap elkezdett beszámolósorozat újabb darabját kaptuk Udvardi Imre tanár úrtól.

(Egy nappal vagyunk mindig az események után, de remélhetőleg, ez nem zavarja a tudósítások érthetőségét.)

A második fejezet:

"Néhány információ a verseny színhelyéről. Bhubaneswar India észak-keleti részén, a Bengáli öbölben fekszik, Orisza szövetségi állam fővárosa. Már érkezésünkkor feltűnt, hogy minden három nyelven van kiírva. Az angol, és a hindi mellett a helyi nyelven, az oriján is tájékoztatják az erre járót. Bence kiderítette, hogy ez utóbbi nyelvet India mindössze 3 százaléka beszéli, ami jelentéktelennek tűnik. Viszont ha jobban belegondolunk, ez így is 30 millió ember, vagyis majdnem duplája a világon élő magyar ajkú embereknek. India lakossága elképesztő ütemben nő, jelenleg az 1300 millió felé száguld. (Vagy már el is érte?). Még kimondani is irtóztató!

Bhubaneswar az itteni méretekkel mérve kisváros, még csak alulról súrolja az egymillió főt.

Számunkra teljesen nyilvánvaló, hogy itt mindenkinek az a dolga, hogy az utcán száguldjon egész nap a nem éppen tinédzserkorú apró motorokon, minden családtagját, és sok-sok ingóságát felpakolva maga mellé, elé, fölé. Közben mindenki éktelenül nyomja a dudát, amit biztosan nem a közlekedési helyzet indokol. Talán az életérzés kifejezése, hogy hurrá jövök, itt vagyok. A közlekedési szabályok tájékoztató jellegűek, így senki nem tarja be őket. Az alig egy órás sétánkon, két kezemen sem tudom megszámolni, hogy hányszor akartak elütni bennünket a járdán. Itt a fék helyett is a dudát alkalmazzák. Tudomásunk szerint azonban azzal nem lehet megállni, így kénytelenek vagyunk félre ugrálni, irigykedve figyelve a teheneket, akik szanaszét kóborolhatnak, háborítatlanul.

Állítólag a város indiai viszonylatban gazdag vidéknek számít, horvát barátaink, akik már bejárták Delhit a fővárost, azt mondják, hogy Bhubaneswar hozzá képest maga az Eldorádó. Mi utolsó napra tartogatjuk a főváros meglátogatását, kíváncsian várjuk, hogy képzelőerőnk miért oly véges. Nehezen képzelhető ugyanis ennél nagyobb szegénység.

 Jelentős hindu zarándokhely Bhubaneswar, hívják a templomok városának is. 500-nál több hindu templom található a környéken, közülük sok a 7-13. század közt épült. A holnapi kirándulás során felkeresünk párat.

Az éghajlatra nem lehet panaszunk, megérkezésünkkor a hőmérő délután 31 C-fokot mutatott. Itt ez a tél, vagyis a száraz évszak. ( Sokkoló volt az otthoni hideg decemberi hajnalból becsöppeni a nyárba.) Már szemezgetünk a szálloda kókuszpálmákkal szegélyezett szabadtéri, kellemes vizű úszómedencéjével, de a munka még nem engedte meg a csobbanást.

Tegnap megvolt a nyitó ünnepség. Ez az olimpiák történetében mindig is nagyszabású, exkluzív rendezvény, az adott ország előkelőségeinek részvételével, és a végén közös partival a diákokkal.

A ceremónia a diákok szálláshelyén, a NISER (National Institute of Science Education and Research) campusban volt, ami a kísérők szálláshelyétől 31 km-re van. Az oktatási komplexumot idén februárban adták át, félig kész állapotban. Célja szerint ez az intézmény hivatott biztosítani India jövőbeli mérnökeinek, tudósainak, kutatóinak képzését.

A konyha még nem üzemel, ezért egy sátorban főznek, diákjaink beszámolója alapján a HCCP előírásoknak megfelelő három fázisú mosogatás egy földre elhelyezett dézsában történik, mosogató ronggyal.

Az ünnepség szerényen visszafogott volt, a technika ördöge is tiszteletét tette. Nagyon érdekes színfoltja volt a csapatok felvonulása. Az új divat szerint mindenki igyekezett a nemzeti viseletet tükröző ruhákban megjelenni, különösen szemet gyönyörködtető volt a kirgiz, a mali, a nepáli, a katari fiatalok megjelenése. Először van jelen az afrikai kontinens versenyünkön. Újként üdvözölhettük a vietnami, és a Fülöp-szigeteki csapatot is. Ukrajna ugyan nevezett, de nem ért ide, ahogyan a pakisztáni csapat sem. ( Ők vajon miért?) Így aztán 42 ország tanulói mérik össze erejüket.

Sajnos a hindu mentalitásból következő visszafogottság elvette a korábban szokásos euforikus csapatfelvonulást, szerény taps volt csupán a felvonuló csapatok jutalma. A megnyitó beszédek után egy nagyon színvonalas folklór műsor következett. Hindu népzenével, tánccal. A másfél órás, Ramajanaból vett történetek eltáncolása a tavalyi, indonéz emlékeket idézte fel bennünk. Az akkori két és fél órás, ugyanebben a műfajban előadott műsorhoz képest ez üdítőleg hatott, azt hiszem  a Ramajana témából kiműveltnek mondhatjuk magunkat.

A nyitóünnepség végén a fogadás már nem tudott újat mutatni nekünk. A könyvtár félig kész aulájában, az ideiglenesen falra szerelt, szemünket próbára tevő, egy szál vezetéken lógó reflektorok fényében kígyózó sorban haladva vonultunk el az étel osztó különítmény előtt. Ülőhely nem jutott mindenkinek, így hát igazi állófogadásban volt részünk. Az ételmaradékot, és a használt edényeket a terem közepén sorban elhelyezett, fekete plasztik zsákokkal bélelt hordókba gyűjtötték.

(Az ételekről egy későbbi beszámolóban írok majd.) Mindezek ellenére jó hangulatban váltunk el ifjainktól, már ők is túl vannak az első sokkhatáson, azt hiszem sikerül kalandként felfogniuk utazásunkat. Lesz majd mit mesélniük a klubban.

Ma, a csapatvezetők, és megfigyelők számára lezajlott az első munkanap. Reggel kilenctől este 10-ig. A megfigyelési forduló feladatait tűztük ki, vitattuk meg, és fordítottuk le mindenki a nemzeti nyelvére. Izgalmas a feladatsor. Ez a forduló három részből áll. A planetáriumi részben többek közt nyolc történelmi szupernova helyét kell megkeresni, mélyégobjektumokat, csillagokat azonosítani, az égbolt forgását bemutatni az Uránuszról nézve. A távcsöves feladatban a Hold Nyugalom tengerének átmérőjét kell megadni fokokban, egy 150/750-es Newton reflektor, egy szálkeresztes okulár, és egy stopper segítségével. Az éjszakai égboltot megfigyelő részben pedig az ekliptikát kell felrajzolni, és a bhubaneswari helyi meridiánt a téli napfordulókor, éjféli időpontban.

Holnap fiainkon, és lányunkon a sor hogy helyt álljanak, mi kirándulni megyünk Konarkba, a híres Nap-templomhoz, a tengerpartra.

Szurkoljatok nagyon nekik, nagyon vágynak a jó szereplésre. ( Mint ahogy mi is!)" (Udvardi Imre)