Titokkoncert

Mert koncertre járni is jó… Különösen akkor, ha Titokkoncertre megyünk. Ez nagyon különös élmény. Jegyet veszünk valamire, amiről nem tudjuk, mi is lesz. Bizalom. És mert koncertre járni jó, az az izgatott érzés, amikor tudjuk, hogy az az este más, mint a többi, ezúttal még különösebb, rejtélyesebb.

Fischer Iván gondolatai alapján olyan ez, mint amikor bontogatjuk a szépen becsomagolt ajándékot izgatottan várva: mit is kapunk. És azért is jó, mert nem abból a kb.ötven zeneműből hallunk néhányat, amelyeket amúgy is ismerünk és szeretünk (dúdoljuk a fürdőszobában?). Valami újat, ismeretlent kóstolgathatunk, próbálgathatjuk: szeretjük-e? És persze szeretjük. Mert Fischer Iván és a Budapesti Fesztiválzenekar 100% garancia. Mindaz, amit bemutatnak – nagyon jó. Ahogyan megszólaltatják – hibátlan. És tényleg meglepetés. Például az Ormányosok Falkája J (Az pedig különösen szép volt, ahogyan Fischer Iván fejet hajtott a pedagógusok előtt…) Vagy az, hogy mernek filmzenét játszani. Mert a mérce az a zenei érték. És milyen különleges hallani egy japán szerző valcerét! 

Pont olyan, mint egy bécsi klasszikus! Micsoda kulturális asszimiláció ez. 

Vagy Prokofjev. 

Vagy a rózsaszín párduc ismert sompolygása - koncertteremben. 

Vagy az, hogy a muzsikusok egyszer csak énekelni kezdenek.

A Titokkoncert csudaszép este volt. Meglepetés. Varázslatos. Művészet.