Ezúttal a Pesti Színházban láttam
Szép
Ernő
Vőlegény című
darabját.
A boldog békeidők...(Budapest, 1910), amikor –
milyen furcsa – mindenki jobb életre vágyik, s így, hm. minden a pénzről szól.
A színen egy család, három lány, egy fiú, apa, anya. Rendetlenség, zűrzavar,
sistergés, zizegés, feszültség. Valami nem stimmel. Lázas tevékenység,
önmagukban elhaló mondatok, szakadozó kommunikáció. Mi a baj? A szegénység. A
jobb napok fájó emléke. A kétségbeesett kísérlet a helyzetből való kilábalásra.
Hogyan? Természetesen úgy, hogy férjhez kell adni, méghozzá jól, Kornélt,
vagyis Kornéliát. Az egyetlen családtagot, aki nem a pénzről álmodik, hanem a
szerelemről, a boldogságról. Meg is van a jelölt, azonban nincs meg a házasság
létrejöttéhez szükséges hozomány. Sebaj, mert a vőlegény-jelölt sem szokványos:
házasságszédelgő, csaló.
Mi lesz ezzel a két emberrel? Becsapják egymást? Egymásba
szeretnek? Kompromisszumot kötnek? Mi győzedelmeskedik: a pénz utáni
vágyakozás? A szenvedély? A szerelem?
Ez jól hangzik. Meg kéne nézni...
VálaszTörlés