Amikor Vejnemöjnen muzsikál...

"Egymaga ér az éjjel hozzánk,
A nap egymaga köszönt ránk,
Egymaga termett Vejnemöjnen,
Nőtt a nótafa oly fönnen,
Kave asszony kebeléből,
Ilmatár anya öléből."

Ezekkel a szavakkal kezdődik a Kalevala 1972-es magyar kiadása. (A kötetben olvasható fordítás az első magyar nyelvű változat készítőjének, Vukár Bélának az alkotása.)

(Forrás: itt.)

A Kalevala a finnek népi eposza, mely (ma ismert) végleges formájában 1849-ben jelent meg, előzményei azonban jóval messzebbre nyúlnak vissza. A nemzeti irodalmi nyelv megalapozójának tekintett Mikael Agricola, a bibliafordító püspök az 1500-as évek közepén, finn nyelvű zsoltárkiadásai előszavában pogány istenségekként említi Väinamöinent és Ilmarinent, akik a Kalevala szereplői. A későbbiekben több kutató is gyűjteni kezdte a szájhagyomány útján fennmaradt ősi éneket, mely az ősapának tekintett Kaleva isten fiairól szól. A kutató- és gyűjtőmunkát a XIX. században Elias Lönnrot folytatta, aki az 1820-as évektől kezdve dolgozott elsősorban Karjalában, Kelet-Finnországban. Az utazásain összegyűjtött anyagot folyamatosan rendezte, és gyűjteményes kötetekben ki is adta.

Ma őrá emlékezünk, születésének  212.évfordulóján.

(Forrás és további információk itt.)

Elias Lönnrot