1953-ban ezen a napon mutatták be Samuel Beckett Godot-ra várva című drámáját
a párizsi Théâtre de Babylone-ban.
" A groteszk megjelenítés Beckett műveiben általában
az abszurd életérzésnek a kifejezője. Az élet értelem nélküli volta, a
létfeltételek bizonytalanság, az emberi kapcsolatok felbomlása a kiismerhetetlenség,
a tájékozódási pontok hiánya a jellemző szerinte a világra. Mindezeket jól
mutatják a szaggatott, ismétlésekkel, naiv kérdésekkel és visszakérdezésekkel, n
vetségesen kisszerű félreértésekkel teli párbeszédek. Beckett olyan messzire jutott
az emberi élet elkorcsosulásának bemutatásában, és olyan általános érvénnyel
fogalmazta ezt meg, hogy az emberi világ ábrázolásában ezen az úton, ebben az
irányban továbbmenni nem lehetett."
(Magyar Ferenc: Godot-ra várva. In: 20. századi drámák : műértelmezések 1952)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése