Elektromotor, szóda, dinamó

1800. január 11-én született Jedlik Ányos István,
természettudós, feltaláló, fizikus, bencés szerzetes.

Gyakorlati jellegű találmányai is jelentősek: szódavízgyártó gépet, osztógépet, optikai rácsokat is készített. Legnagyobb eredményeit azonban az elektromosság terén éri el. Oersted, Ampère és Schweigger találmányait megismerve különös érdeklődéssel fordul az elektromagnetizmus felé. E téren két nagy felfedezése: az elektromágneses forgások és a dinamó-elv. Három ilyen forgó szerkezet leírását adta: az elsőben a galvánáram vezetése szilárd helyzetű és az elektromágnes forog, a másodikban az elektromágnes áll szilárdan és az áramvezető forog körülötte, a harmadikban a multiplikátor drótját is elektromágnessel helyettesítette.
1829-ben megalkotta a világ első gyakorlatban is működő villanymotorját, ahogy ő nevezte: a villamdelejes forgonyt.

A dinamo-elektromos gép eszméjével hat esztendővel megelőzte Siemenset, de kutatási eredményeit nem közölte a tudományos világgal, ezért a gép feltalálása Siemens nevéhez fűződik. (1867) Jedlik készüléke sajátkezű használati utasításával együtt a Pannonhalmi Főapátság Könyvtárában található.

Az 1873-as bécsi világkiállításon kiállították "csöves villamszedőjét",  

s a nemzetközi zsűri haladási éremmel tüntette ki.

Ne feledkezzünk meg nyelvújító tevékenységéről sem: 

neki tulajdoníthatók pl. a következő szavaink:  

dugattyú, eredő, huzal, nyomaték, térfogat, valamint a halmazállapot és a hullámelhajlás kifejezések. Érdekességként megemlíthetjük azóta már feledésbe merült 

nyelvi leleményeit is: az ion helyett: meneny, az anion és kation helyett bemeneny illetve kimeneny.

 (Forrás: itt.)

Jedlik 1850-ben

"... minden tudományban tanulhattam volna eleget és szépet, 

de a fizikában tanulok és egyszersmind mulatok, gyönyörködöm is."