1918-ban ezen napon született Mándy Iván, Baumgarten-, József Attila- és Kossuth-díjas magyar író, a Déry Tibor jutalom birtokosa, a Digitális Irodalmi Akadémia poszthumusz tagja, Budapest díszpolgára.
Részletes életrajza és pályaképe a PIM honlapján olvasható itt.
"Trafikok esti fénye a Körúton.
Hosszú szárú, barna pipa a kirakatban. Tömzsi kis angol pipák. Nyitott fedelű szivardobozok. (Tessék válogatni! Finom, értő mozdulattal megroppantani a szivart!) Cigarettásdobozok. Különféle színű cigarettásdobozok. Vöröses, aranybarna, sötétlila, halványsárga.
Barna mackó a játéksarokban, piros fezben. Hosszú nyakú zsiráfok, dühös tekintetű, apró kis majmok. Katonák. Angol gyarmati katonák. Fehér trópusi sisak, vörös egyenruha. Elöl a tiszt kivont karddal. Mögötte a többiek. Harci riadót fúj a trombitás. Az egyik katona széttárt karral hátrahanyatlik. Alattomos lövés érhette. Honnan lőttek rá? Honnan kapta a gyilkos golyót?
Női táskák könnyedén odavetve a másik sarokban. Tarisznyák házi hímzéssel. Mindjárt beszalad egy lány, és a vállára kapja. Végigrohan vele a városon. Egy ilyen tarisznyával csak rohanni lehet.
– Micsoda bazár! Elképzelhetetlen lett volna azelőtt!
Elöregedett, bosszús arc a kirakat előtt. Ki tudja, mióta rótta az utcákat! Olykor szinte vágtatva, mintha várnák valahol. Hogy aztán kifulladva megálljon egy kirakat előtt. Olyan elkínzott-kétségbeesetten. Mit bámulok én ezen?!
Mit bámult a pénztárcákon? A patkó alakú, világosbarna pénztárcákon, ahogy egymás mellett hevertek. Fölöttük színes zsinóron méltóságteljes fekete tárcák. Ezekbe már összegek kerülnek. A tízesek, húszasok éppen csak meghúzódva a külső rekeszben. Ötvenesnél kezdődik. De még az ötvenesek se nagyon számítanak. A százasok és az ötszázasok!
– Százasok és ötszázasok!
A férfi a sálját húzogatta. Egyedül álldogált. Mégis, mintha odaszólna valakihez. – Anyám sose tett volna ki ilyesmit a kirakatba! Anyámnak trafikja volt az Aradi utcában.
Egy hangra várt. Esetleg, hogy valaki felröhög. Mikor volt a maga anyjának trafikja az Aradi utcában?!
De hát senki se állt mellette. Tovább húzogatta a sálját. Tovább motyogott.
– Na, tessék, egész drogéria! Luxusszappan meg bőrápoló! Anyám sose tűrt volna meg ilyesmit! És ezek a krémek! Mindenféle krémek… száraz bőrre… zsíros bőrre!
Dühödten dalolta.
– Száraz bőrre! Zsíros bőrre!
Elhallgatott. Egyszerre elpárolgott a dühe. Nézte a kirakatot, és váratlanul valami olyan béke szállta meg. Ki tudja, talán mindjárt megszólal a zene odabent. Csöndes kis házi muzsika. A trafikos hegedül, a trafikosné harmóniumon játszik. És amikor ő belép, csak a fejükkel intenek.
– Ismertük a kedves mamát!" (A Trafik - részlet)
Hosszú szárú, barna pipa a kirakatban. Tömzsi kis angol pipák. Nyitott fedelű szivardobozok. (Tessék válogatni! Finom, értő mozdulattal megroppantani a szivart!) Cigarettásdobozok. Különféle színű cigarettásdobozok. Vöröses, aranybarna, sötétlila, halványsárga.
Barna mackó a játéksarokban, piros fezben. Hosszú nyakú zsiráfok, dühös tekintetű, apró kis majmok. Katonák. Angol gyarmati katonák. Fehér trópusi sisak, vörös egyenruha. Elöl a tiszt kivont karddal. Mögötte a többiek. Harci riadót fúj a trombitás. Az egyik katona széttárt karral hátrahanyatlik. Alattomos lövés érhette. Honnan lőttek rá? Honnan kapta a gyilkos golyót?
Női táskák könnyedén odavetve a másik sarokban. Tarisznyák házi hímzéssel. Mindjárt beszalad egy lány, és a vállára kapja. Végigrohan vele a városon. Egy ilyen tarisznyával csak rohanni lehet.
– Micsoda bazár! Elképzelhetetlen lett volna azelőtt!
Elöregedett, bosszús arc a kirakat előtt. Ki tudja, mióta rótta az utcákat! Olykor szinte vágtatva, mintha várnák valahol. Hogy aztán kifulladva megálljon egy kirakat előtt. Olyan elkínzott-kétségbeesetten. Mit bámulok én ezen?!
Mit bámult a pénztárcákon? A patkó alakú, világosbarna pénztárcákon, ahogy egymás mellett hevertek. Fölöttük színes zsinóron méltóságteljes fekete tárcák. Ezekbe már összegek kerülnek. A tízesek, húszasok éppen csak meghúzódva a külső rekeszben. Ötvenesnél kezdődik. De még az ötvenesek se nagyon számítanak. A százasok és az ötszázasok!
– Százasok és ötszázasok!
A férfi a sálját húzogatta. Egyedül álldogált. Mégis, mintha odaszólna valakihez. – Anyám sose tett volna ki ilyesmit a kirakatba! Anyámnak trafikja volt az Aradi utcában.
Egy hangra várt. Esetleg, hogy valaki felröhög. Mikor volt a maga anyjának trafikja az Aradi utcában?!
De hát senki se állt mellette. Tovább húzogatta a sálját. Tovább motyogott.
– Na, tessék, egész drogéria! Luxusszappan meg bőrápoló! Anyám sose tűrt volna meg ilyesmit! És ezek a krémek! Mindenféle krémek… száraz bőrre… zsíros bőrre!
Dühödten dalolta.
– Száraz bőrre! Zsíros bőrre!
Elhallgatott. Egyszerre elpárolgott a dühe. Nézte a kirakatot, és váratlanul valami olyan béke szállta meg. Ki tudja, talán mindjárt megszólal a zene odabent. Csöndes kis házi muzsika. A trafikos hegedül, a trafikosné harmóniumon játszik. És amikor ő belép, csak a fejükkel intenek.
– Ismertük a kedves mamát!" (A Trafik - részlet)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése