Új tehetségek a Könyvesben, avagy a novellaíró pályázat eredménye

Novellaíró pályázatunkra 16 tanuló 17 pályamunkája érkezett be. Az idei témánk az idő volt: Milyen módon tarthat bennünket fogságban az idő? A pályázók többféle módon értelmezték a feladatot. Kaptunk a görög istenek örökké tartó életéből egy szeletet, olvashattunk időutazást, ahol az egyik szereplő a középkorban ragadt, de remekül feltalálta magát, ő lett Leonardo da Vinci. A kóma, az összetört homokóra miatt megállt az idő, a démonok időbe zártsága mellett találkoztunk teljesen hétköznapinak látszó történetekkel, átiratokkal, mindben egy-egy váratlan fordulattal, a novellák műfaji követelményeinek megfelelően. Néhány mű fejtörést okozott: Mit is jelentenek a szobák, melyekbe különböző életkorokban költözött be a főhős? Miért ír valaki véget nem érő öldöklésről, ahol egyfolytában folyik a vér?
A zsűri fontosnak tartotta a mű eredetiségét, ötletgazdagságát, az írás stílusát és az olvasóra gyakorolt hatását is. A helyesírási hibáktól jelen esetben eltekintettünk.
Valamennyi pályamunkát egyénileg pontoztuk, majd tapasztalatainkat, véleményeinket összevetve meghoztuk a döntést.
A 2021-es novellaíró pályázat harmadik helyezettje egy naplót vezető lány történetét készítette el, aki egy vidámparki sokk következtében anterográd amnéziában szenved. Az ötlet eredeti, egy kis pszichológiai utánajárást azonban igényelt. A főhős nem emlékszik az előző napokra, minden fontos, régebbi eseményről a naplójából értesül. A szerző is egy picit az idő fogságába került, hiszen a június csak 30 napos hónap. A novellában a naplórészletek mai párbeszédekkel keverednek, a 379. és 383. nap közötti eseményeket bemutatva. Az írás felhívja a figyelmünket arra, hogy milyen az, ha valaki csak a mának él, minden nap „üres lappal” indul. A Csak a ma számít című novella Tornyi Laura, 10. A osztályos tanuló munkája, gratulálunk neki a harmadik helyezéshez.
A második helyezett novellában az eredeti ötlet és az elbeszélés különleges módja fogott meg bennünket. Egy nagy család kis családdá válása csak a hátterét adja a műnek, valójában a fő kérdés: Lehet-e tudatosan készülni arra, hogy megérezzük, melyik lesz az utolsó napunk? Lehet-e programoznunk magunkat, hogy a halál ne érjen bennünket váratlanul? A novella írója szerint igen: a történetben szereplő házaspárnak ez a törekvése sikerül. Közben tanúi lehetünk annak, hogy a hosszú éveket együtt leélő házaspár mennyire egy testté és lélekké válik. Elbeszélésmódja igen újszerű: a narrátor hol E/2. személyben beszél magukhoz a szereplőkhöz, hol E/3. vagy T/3. személyben szól róluk. Az egyes fejezetek a családtagok lelkében lejátszódó folyamatokat és érzéseket rögzítik. Velek Domonkos, 11.D osztályos tanuló Ahogy lejárnánk c. novellája végigjárja egy kisgyermek félelmeitől a halállal szembenéző idős házaspárig egy számára ideális család életét. Gratulálunk a második helyezéshez.
A legjobbnak ítélt novella a feltétel nélküli, önzetlen, odaadó szeretetről szól. Mi történik, ha önmagáért szeretünk valakit, de az eldob, elfelejt bennünket, aztán egy szomorú helyzetben visszatalál hozzánk? Az igen megható és szépen megírt történetet még különlegesebbé teszi, hogy mindezt a rongyból készített játék mackó és egy kisfiú viszonyán keresztül láthatjuk, a mackó szemszögéből. A novella felhívja a figyelmünket arra, hogy fontosak a gyermekkori emlékeink, kedves tárgyaink, és ha bedobjuk őket a szekrényünk mélyére, ahol körülveszi őket az időtlen magány, bármikor visszatalálhatunk hozzájuk és talán a régi énünkhöz is. Rongyóc, Filep Csilla 10.C osztályos tanuló írása, egyöntetű sikert aratott a zsűritagok sorában. Igen meghatódtunk a mű erős lélektaniságán, mely hibátlan stílussal párosult. Gratulálunk az első helyezéshez.
A három pályamunka mellett még egy negyedik írást is kiemeltünk. Mivel az idei tanévben kilenc 7. osztályos nyújtott be novellát, közülük kiválasztottuk a „legígéretesebb kezdő” címre jogosultat, aki egy három évig kómában fekvő lány „időn és életen kívüli” gondolatait, érzéseit osztotta meg velünk. Gollob Imola 7.D osztályos tanuló Az idő fogságában c. novellájának ítéltük a legígéretesebb kezdő címet. Végezetül köszönöm a kollégáim és a magam nevében is minden pályázónak a munkáját, és gratulálok mindannyiuknak, hiszen nagy teljesítmény egy önálló írásmű létrehozása. Valamennyiüket arra buzdítjuk, hogy folytassák a megkezdett utat, alkossanak, fejlődjenek és érjenek el benne sikereket. Remélem, jövőre újra találkozni fogunk!

Kiss Anikó