Shakespeare és Cervantes. Vagy mégsem...?

    Az UNESCO 1995-ben április 23-át nemzetközi könyvnappá és a szerzői jogok napjává nyilvánította. Hogy miért pont ezt a napot? Mert évekig tartotta magát a legenda, hogy a világirodalom két klasszikus óriása, William Shakespeare és Miguel Cervantes 1616-ban ezen a napon halt meg. Időközben kiderült, hogy ez az állítás egyikükre sem igaz, de a világnap maradt ott, ahol volt.
    Cervantes Madridban halt meg, valóban 1616-ban, de egy nappal korábban, április 22-én, valószínűleg a temetése volt másnap. Sírját a trinitáriusok kolostorának templomában pár éve fedezték fel. Spanyolországban több évtizede hagyomány, hogy az író halálának évfordulóján, április 22-23-án megszakítás nélkül olvasnak fel a Don Quijotéból. Ugyancsak április 23-án adják át a spanyol nyelvű irodalom legrangosabb elismerését, a Cervantes-díjat is.
    Mi a helyzet az avoni hattyúval? Nos az ő halálának dátuma valóban április 23-ára van feljegyezve, csakhogy Angliában akkor még nem a Gergely-naptár szerint tartották számon a napokat, így az ő halálának dátuma valójában május 3.

    (További részleteket találhattok a Múlt-kor honlapján itt.)

Shakespeare és Cervantes

    Persze mindez bizonyos szempontból teljesen mellékes, legfeljebb érdekes. A lényeg az, amit az életművükkel hátrahagytak. Olvassuk őket, mert olvasni jó!

"Ha az erény a mértéked, s arra fordítod legfőbb gondodat, hogy erényesen cselekedjél, akkor nem lesz miért irigyelned a fejedelmeket és főurakat, mert a vért örököljük, de az erényt el kell érnünk, meg kell szereznünk, s az erénynek önmagában is van értéke, a vérnek pedig nincs." (Cervantes)

"Szüntelenül tartsd szem előtt, hogy ki vagy, legyen rá gondod, hogy megismerd magadat; ennél nehezebb el sem képzelhető. Ha ismered magadat, nem fuvalkodol fel, miként a béka, amikor nagyobb akart lenni, mint az ökör." (Cervantes)

"Minden olyas túlzott dolog távol esik a színjáték céljától, melynek föladata most és eleitől fogva az volt és az marad, hogy tükröt tartson mintegy a természetnek; hogy felmutassa az erénynek önábrázatát, a gúnynak önnön képét, és maga az idő, a század testének tulajdon alakját és lenyomatát." (Shakespeare)

"Az öröm leghívebb szószólója: a csend. Alig volnék boldog, ha volna rá szavam." (Shakespeare)

Hogy egy kis vidámság is jussom erre a napra:

Beremény-Cseh: Dal a ravaszdi Shakespeare Williamről