Egy ló, egy bár és ami mögötte van

Az egyik angol kiadás borítója

Idei első könyv-ajánlómban
David Grossmann Egy ló besétál a bárba
című regényéről szeretnék írni pár sort.

Olvasni jó, tényleg az. De néha kegyetlen dolog. Kölcsön kapsz egy könyvet, beleolvasol, és aztán történhet körülötted bármi, nem fog érdekelni. Mert olvasol. Mert egyszerűen muszáj. Mert azt érzed, hogy ha leteszed a könyvet, elveszítesz valamit. Azt szokták mondani, „elveszíti a fonalat”, vagy „megtöri a hangulatot”. De ez más. Úgy érzed, ennél sokkal többet veszítesz, 

ha nem tartasz ki a végéig. 

Az „Egy ló besétál a bárba” letehetetlen. Tényleg az. Egyetlen este és két teljes élet története, beleszőve még úgy 5-6 élettörténet kisebb-nagyobb morzsái. A szerző, David Grossmann magabiztosan ugrál az emberi sorok, idősíkok, a múlt és a jelen színterei között, és közben szépen, kézen fogva vezeti az olvasót is. 

A magyar kiadás

A történet, amit elmesél tulajdonképpen csak részben különleges: a holokausztot túlélők gyerekeinek története, részben a szülők történetével egybe fűzve. Valójában azonban ez csak a háttér: a lényeg valami más, ami két fiú barátságának nagy kérdésein keresztül, lassan bontakozik ki. 

Ami izgalmassá teszi a könyvet, az az elbeszélés maga, az egyszerre létező 3 nézőpont, amiből az egyik magáé az olvasóé, a folyamatosan váltogatott beszédmódok, az elhangzókra azonnal reagáló szereplők (a közönség), a lassan napfényre kerülő titok és valami végtelen szomorúság, ami végig ott rejtőzik a sorok mögött. Feszültség van a regényben egész idő alatt, és amikor a végre feloldódni látszik, akkor döbbensz rá: nincs feloldás. Nincs feloldás a regényben, és azon kezdesz gondolkodni: vajon a te életedben van-e. 

Mivel nem akarok konkrétabb elemeket elárulni, akaratlanul is félrevezető lehet kicsit, amit írtam. Ez az én olvasatom. Megrázó könyv volt, az a típus, amit nem fogok még egyszer elolvasni, de örülök, hogy egyszer megtettem. Ha rajta van az olvasnivalóid listáján, hallgass rám: akkor fogj bele, ha van rá egy egész napod, és nem kell közben letenned órákra. Megéri.