"Az, ki életében sokat érzett és gondolkozott; s érzeményit és gondolatait nyom nélkül elröppenni nem hagyta: oly kincset gyűjthetett magának, mely az élet minden szakában, a szerencse minden változásai közt gazdag táplálatot nyújt lelkének. Sok szépet írának a bölcsek, s gyakran a nem éppen bölcsek is; gazdag forrást nyitának fel, honnan jó sorsban intést, balban vigasztalást, mindkettőben magasbra emelkedést, szív és észnemesülést meríthetünk; de azok is csak úgy hatnak reánk, ha érzés és gondolkodás által sajátunkká tevők, ha saját magunkban kiforrva lényünkhez kapcsolódtak, mint esti szélhez a virágillat, melyben megfürdött."
(Kölcsey Ferenc: Parainesis Kölcsey Kálmánhoz)
Kissé talán meglepő módon
a Parainesis kezdő soraival emlékezünk meg idén
a magyar kultúra napjáról.
A kézirat tanúsága szerint 1823-ban ezen a napon
fejezte be Kölcsey Ferenc Himnusz című versét.
Erre az eseményre, magára a csodálatos műre és alkotójára emlékezünk ma.
 |
| A Himnusz kézirata |
"E szóban - haza, foglaltatik az emberi szeretet és óhajtás tárgyainak egész öszvessége. Oltár, atyáid által istennek építve; ház, hol az élet első örömeit ízleléd; föld, melynek gyümölcse feltáplált."
(Kölcsey Ferenc: Parainesis Kölcsey Kálmánhoz)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése