Ovét a világnak!

Szeretettel köszöntünk minden egykori, mostani vagy eljövendő Könyves-lakót, barátaikat és üzletfeleiket, aki ismét a humán blogra látogatnak.

Boldog új tanévet mindenkinek!

Szeretnénk idén is sok mindent megosztani veletek: könyveket, filmeket, élményeket, eseményeket és főleg a Könyves-diákok szebbnél szebb eredményeit.

Kezdjük az évet egy könyvajánlóval!

Az irodalomban éppúgy vannak divatok mint bármi másban. Időről időre felkapnak egy-egy témát, szerzőt, vagy egy országot. Az elmúlt évek egyik ilyen divatirodalma lett a skandináv irodalom.

Mármint a kortárs.

Kezdődött a krimikkel, aztán folytatódott az olyan sírva-nevetős művekkel mint Jonas Jonasson művei (Az analfabéta, akit tudott számolni például).

Ebbe a sorba illeszkedik be a szintén kortárs svéd szerző, Fredrik Backman is. Első könyve Az ember, akit Ovénak hívnak, óriási könyvsiker volt hazájában, majd hamarosan a fél világot meghódította.

Érthető módon. Gyönyörű könyv, minden tekintetben. Könnyeden megfogalmazott (szép, igényes fordítással), pergő lendületű történet egy emberről, akit Ovénak hívnak, és aki nem tipikusan a szimpatikus főhősök közé tartozik.

 Mogorva, kevés szavú (azok nagy része is káromkodás), és elsőre úgy tűnik, ki nem állhatja az embereket. Különösen a lakókörnyezetében élőket.  Ám ahogy haladsz oldalról oldalra (vagy inkább száguldasz, mert le sem tudod tenni a könyvet), kirajzolódik előtted Ove az ember tele értékekkel, odafigyeléssel és szeretettel.

Egyszerű, szép történet ez elfogadásról, kitartásról, az értékek megőrzéséről, az egymás iránti felelősségről, családról és szerelemről. Vagyis az életről.

Mire leteszed a könyvet, szétröhögöd és szétbőgöd a fejedet, de azzal a biztos tudattal gazdagodsz, hogy ha több olyan ember lenne, mint Ove, még lenne remény ezen a nyomorúságos világon.

Talán lenne…

Bárcsak lenne!