Röptető

"Ígérd meg, hogy sosem felejtesz el. 

Mert ha mégis, akkor nem megyek sehová."

(Micimackó)

A Könyves-diák izgalmas, kalandosan szép élete a gólyatáborral kezdődik és a ballagással ér véget. Ami utána jön, az már más történet.

Ennek itt és most vége lett.

Elbúcsúztunk az idei végzősöktől, úgy is mondhatjuk, útjukra bocsátottuk őket.

Így lett Könyves Kálmán szép birodalmából egy napra röptető.

Szép volt, bár kicsit szomorú is.

Ti viszont, volt tizenkettedikeseink, ne aggódjatok!

A Könyves-diák mindig talpra esik, még akkor is, ha az érettségi teszi próbára.

Majd meglátjátok.

Kívánunk nektek a jövő hétre 

sok erőt, kitartást, 

egy minimális kis szerencsét (ennél több nem kell) 

és ragyogó szép időt!

Addig pedig pihenjetek, lubickoljatok 

a titeket ünneplők és értetek aggódók figyelmében, szeretetében.

Ne felejtsétek:

a Könyves az érettségi után is visszavár!

"Legyen előtted jól kitaposott út,

Hátad mögül fújjon mindig a szél,

A nap melegen süsse arcodat,

Az eső puhán essen földjeidre,

S míg újra találkozunk,

Hordozzon tenyerén az Isten !"

 (Ősi ír áldás)