Az elmúlt időszak (szerencsére) bőven adott témát a Könyves-blognak, így egy kicsit régen foglalkoztunk már a Mit érdemes elolvasni? illetve a Mit érdemes megnézni? témakörével.
Most azonban itt az alkalom egy új könyvajánlóra. Íme:
Idén jelent meg a Jelenkor Kiadónál
Nádas Péter Az élet sója című könyve.
Kicsike kis kötet, de a méret ezúttal sem jelent semmit.
Hogy mi is ez a könyv? Nos, nem regény, mivel nincs a klasszikus értelemben vett cselekménye, még csak főszereplője sincs. Hacsak nem a narrátor. Vagy a város, amiről szól. Vagy a templom, ami mindennek a középpontjában áll: a városnak, a történelemnek, ennek a műnek.
De akkor mi ez a könyv? Talán a történelmi esszé a leghelyesebb kifejezés, ám ettől még ugyanolyan lebilincselő mint egy regény. Egy dél-német városba kalauzol minket az elbeszélő, de hogy melyikbe, az nem derül ki, s talán nem is fontos. Ha nagyon le akarom egyszerűsíteni, akkor arról szól, hogyan lesz ez a sólepárlásból és -kereskedelemből meggazdagodott város lutheránussá. De ha valaki csak ennyit ért a könyvből, nem értett meg semmit. Mert ez ennél sokkal többről szól: a történelem nagy igazságairól éppúgy, mint a nyugat-európai polgár öntudatáról, a történelmet formázó nagy egyéniségekről, s az ugyancsak meghatározó szerepet játszó névtelen szereplőkről. Mert ez így együtt mind eredményezi a világot megrengető fordulatokat.
Sokan sokféle végkövetkeztetésre juthatnak elolvasva ezt a könyvet, de talán az egyik lehetséges tanulság az, hogy a nagy idők nagy történelmi fordulatai nem szükségszerűen járnak együtt nagy pusztítással, rombolással, hogy a régi és az új szervesen összeépülhet, megtartva és megújítva egyszerre.
A kötet mindössze 115 kicsi oldal, Forgách András szép, de néha az olvasást kicsit nehezítő grafikáival színesítve. Igényes kiadása egy igényes szövegnek, melyen nem egyszer áthallani a szerző kicsit fanyar, vagy éppen szarkasztikus humorát.
Egyestés könyv, de nem egyestés kaland.
Mindenképpen érdemes elmélyülni benne.
Kedvcsinálónak álljon itt egy idézet, ami talán a lényeget ragadja meg a könyvből:
"Mert akadnak korszakok, amikor a maga helyét és formáját minden szépen megtalálja, míg bőségben jönnek aztán más korszakok, amikor semmi nem pászentos többé semmivel, senki és senkivel nem tud megegyezni semmiben, hanem mindenki körkörösen védekezik és mindenkit körkörösen leharcol, és a dolgok pásszentosságának elvével a kutya sem törődik. Legfeljebb abban mutatkozik meg a pászentosság bizonyos tartaléka, hogy bármilyen ellentétes eszmékre hivatkoznak is, együtt égetik fel a termést ígérő földeket, együtt rabolják ki a magtárakat, a kincstárakat, együtt pusztítják el azt a várost, ahol élniük kéne." (Nádas Péter: Az élet sója. Jelenkor Kiadó, 2016; 111. oldal)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése