Ha elkezdődik az advent, közeleg a karácsony. Ha megérkezik a télapó, akkor még közelebb van a karácsony. De a kertek alá csak akkor ér, amikor a Könyvesben megrendezik a szokásos karácsonyi koncertet.
Idén ez december 17-én, (kedden) történt meg.
Mi, akik ott voltunk, mézeskalács-és fenyőillat, gyertyák fényének és sűrű hóesésnek a hangulatát éreztük, pedig "csak" a zene szólt.
A Könyves zenekara, kamarakórusa, szólistái és lelkes tanárai egy nagyon hangulatos és gyönyörűséges műsorral léptek a szülők, a diákok és a többi Könyves-tanár elé. Az este két szervezője, karmestere Németh-Bihari Rita és Kevin Shopland volt.
Köszönet minden résztvevőnek, énekesnek, zenésznek, szólistának ezért a szép estéért!
"A
zenélés egész egyszerűen eljuttat a felismerésig, mit jelent az: élni."(Matthew James Bellamy)
"A
nagyszerű zene körülölel, játszani kezd a szíveden, megteremti azt a ritmust,
amelyet elveszítettél. Hatalmas béke ereszkedik rád, és hatalmas öröm van a
szívedben." (Osho)
Az este további képei megtekinthetőek itt!
VálaszTörlésPaul Verlaine:
KÖLTÉSZETTAN
Zenét minékünk, csak zenét,
ezért a versed lebegőben
ragadd meg a lágy levegőben,
amint cikázik szerteszét.
Ha szókat írsz, csak légy hanyag,
és megvetőn dobd a zenének,
mert édes a tétova ének
s a kétes, olvadó anyag.
Fátylak mögött tüzes szemek
és déli, reszkető verőfény,
s a langyos őszi ég merő fény,
kék csillagok tündöklenek.
Mert csak te kellesz, Árnyalat,
és semmi Szín, koldusi ékül,
ó, fuvola s kürt összebékül
e síma álomszárny alatt.
A gyilkos Csattanó gaz úr,
baj lenne, ha versedbe hagynád
az ötletet, e durva hagymát,
melytől könnyez a szent Azúr.
Szónoklat? Törd ki a nyakát,
és jó, ha izmod megfeszíted,
pórázra szoktatván a Rímet.
Mi volna, ha nem volna gát?
Ó jaj, a Rím silány kolomp,
süket gyerek, oktondi néger,
babrál olcsó játékszerével
s kongatja a szegény bolond.
Zenét minékünk, muzsikát!
Legyen a vers egy meg nem álló
lélek, mindig új vágyba szálló,
mely új egekbe ugrik át.
Egy jó kaland legyen dalom,
hajnalban, az ideges szélben
mentákra üljön észrevétlen...
A többi csak irodalom.
Art poétique
De la musique avant toute chose,
Et pour cela préfère l'Impair
Plus vague et plus soluble dans l'air,
Sans rien en lui qui pèse ou qui pose.
Il faut aussi que tu n'ailles point
Choisir tes mots sans quelque méprise :
Rien de plus cher que la chanson grise
Où l'Indécis au Précis se joint.
C'est des beaux yeux derrière des voiles,
C'est le grand jour tremblant de midi,
C'est, par un ciel d'automne attiédi,
Le bleu fouillis des claires étoiles !
Car nous voulons la Nuance encor,
Pas la Couleur, rien que la nuance !
Oh ! la nuance seule fiance
Le rêve au rêve et la flûte au cor !
Fuis du plus loin la Pointe assassine,
L'Esprit cruel et le Rire impur,
Qui font pleurer les yeux de l'Azur,
Et tout cet ail de basse cuisine !
Prends l'éloquence et tords-lui son cou !
Tu feras bien, en train d'énergie,
De rendre un peu la Rime assagie.
Si l'on n'y veille, elle ira jusqu'où ?
O qui dira les torts de la Rime ?
Quel enfant sourd ou quel nègre fou
Nous a forgé ce bijou d'un sou
Qui sonne creux et faux sous la lime ?
De la musique encore et toujours !
Que ton vers soit la chose envolée
Qu'on sent qui fuit d'une âme en allée
Vers d'autres cieux à d'autres amours.
Que ton vers soit la bonne aventure
Eparse au vent crispé du matin
Qui va fleurant la menthe et le thym...
Et tout le reste est littérature.
:D Még egy lépéssel közelebb a karácsony. Köszönet érte!
VálaszTörlés