Április 11. A költészet napja.
Nincsenek képek. Talán, mert senki sem tartotta fontosnak a vizuális emléknyomokat. Mert nem is fontosak. A költészet a szavak ünnepe. A különös, még akkor is ünnepi díszbe öltöztetett szavaké, ha a csúf világot tárják elénk.
Ma, a 17. Könyves-béli közös versmondásunk pont erről szólt: erről a gyönyörű világról, a líra világáról, melyet nem becsülünk eléggé, melyre nincs időnk, mely a nyűgös kötelező tantárgyak között szomorkodik, melyről lassan elfeledjük, hogy a világ megismerésének legkiválóbb eszköze. Persze, nem adja könnyen tudását. Miért is adná? A jó és rossz tudásának fáját csak elsőre volt könnyű megízlelni. Utána, már először a nyelvet kell megtanulni, magas szinten érteni a szavak csodálatos világát. „Az irodalom a nyelven keresztül nézi és tapasztalja a világot, és itt ugyan nagy felfogásbeli különbségek lehetnek…”, mondja Esterházy Péter. Így hát, ha világot, s benne magunkat keressük, s akarjuk érteni, ezen a nehezen járható úton botorkálhatunk.
Vagy hagyhatjuk az egészet a csudába:
Egy jó kaland legyen dalom,
hajnalban, az ideges szélben
mentákra üljön észrevétlen...
A többi csak irodalom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése