Aradi Vértanúk

OKTÓBER 6. 

FÉRFIAKRA EMLÉKEZÜNK MA. FÉRFIAKRA, AKIK ÉLETÜKET ADTÁK HAZÁÉRT, SZABADSÁGÉRT. 

Életüket adták, mert felelősen gondolkodtak, cselekedtek, s végül tudatosan vállalták tetteik következményeit. 

Tudjuk-e vajon a nevüket? El tudjuk-e sorolni az aradi tizenhármat? 

Aulich Lajos, Damjanich János, Dessewffy Arisztid, Kiss Ernő, KneziČ KÁROLY, Láhner György, Lázár Vilmos, Leiningen-Westerburg Károly gróf, Nagysándor József, Poeltenberg Ernő, Schweidel József, Török Ignác, Vécsey Károly gróf 

(Ma ezt hallhattátok a Könyvesben)

MOST TÉL VAN ÉS CSEND ÉS HÓ ÉS HALÁL

A múlt sohasem múlik el. Mindaz, ami elôdeinkkel megtörtént, része mai életünknek is, ezért nem létezhet társadalmi tisztánlátás és nemzeti önismeret a múlt ismerete nélkül. 

Egy nemzet történetérôl a gesztusok sokszor többet árulnak el, mint az emlékmûvek és történelemkönyvek. Az aradi vértanúk nevét a magyar lakosság többsége aligha tudja elsorolni (az aranycsapaté máig jobban megy), s bizonyára sokan vannak, akik egyetlen aradi vértanú nevét sem ismerik. 

A tudatosság az az elem, amely megkülönbözteti ezeket az embereket. 

Tudták, hogy az elsô kivégzésekre már jóval Világos elôtt sor került, s maga Görgei is azt mondta az utolsó aradi haditanács résztvevôinek: 

„ne áltassák magukat rózsás reményekkel, mert lehet, hogy utunk a vérpadra vezet”. 

Az aradi vértanúk egy részének holttestét rokonok és ismerôsök lopták ki a várárokból vagy az akasztófák mellôl, és  vannak, akik máig ismeretlen helyen pihennek. Batthyány Lajos is csak a kiegyezés után kaphatta meg a méltó végtisztességet. S ezen nincs is mit csodálkoznunk, hiszen a megtorlást ugyan Haynau fôvezér nevéhez köti a közgondolkodás, ám a megtorlásban hozzá hasonló felelôsség terheli azt Ferenc József császárt, aki 1867 és 1916 között Magyarország megkoronázott királya is volt. A császár és király pedig kiegyezett ugyan a nemzettel, de soha egyetlen gesztussal sem érzékeltette, hogy megbánta volna a kivégzéseket.  Így a kiegyezés 1867-ben csak politikai és gazdasági tekintetben történt meg, de lélekben nem. 

Kezét – mert ő ölt, maga a király –

egy nép arcába törölte bele.

Nem volt e földnek Petőfije már!

Így kezdett lenni Ferenc Józsefe.

Haynau sokkal keménykezûbb volt elôdeinél: elrendelte haditörvényszékek felállítását, amelyek sommásan, tehát gyorsított eljárással ítélkeznek. E haditörvényszékek joghatósága katonákra és polgáriakra egyaránt kiterjedt. A haditörvényszékek a következô ítéleteket hozhatták: 

1. 1.  halál, kötél, vagy lôpor és golyó által; 
2. 2.  deportálás az országon kívülre; 
3. 3.  sáncfogság nehéz vagy könnyû vasban, vár-, fogház- vagy porkolábfogság vasban vagy anélkül; 
4. 4.  pénzbüntetés. 
5. 5.

Haynau küldetéstudattal látott a megtorláshoz.

 „A magyarok háromszáz év óta mindig lázadók, csaknem valamennyi Habsburg király idején törtek ki forradalmak. Én vagyok az az ember, aki rendet fog teremteni. Nyugodt lelkiismerettel lövetek agyon százakat is, mert szilárd meggyôzôdésem, hogy ez az egyetlen mód intô példát szolgáltatni minden jövendô forradalomnak” 

A megtorlás legerôsebb hulláma 1849. október 6-án kezdôdött. Ezen a napon végezték ki Pesten Batthyány Lajos gróf miniszterelnököt és Fekete Imre gerillaszázadost. Aradon a honvédsereg háromtábornoka és egy ezredese lôpor és golyó, kilenc tábornoka kötél általi halállal halt meg. 

Batthyány Lajos gróf 

A hadbíróság augusztus 30-án kötél általi halálra ítélte Batthyányt, de az ítélet végrehajtásával vártak, s csak október 5-én közölték vele. Batthyány nem félt a haláltól, de az akasztást megalázónak tartotta. Ezért a felesége által becsempészett tôrrel a kivégzés elôtti éjszakán felmetszette a nyaki ütôereit. Ám a tôr nem volt elég hosszú és elég éles, s Batthyány csupán súlyos vérveszteséget szenvedett, de életben maradt. A pest-budai katonai kerület parancsnoka, Johann Kempen altábornagy tudta, hogy Batthyány felakasztása ilyen körülmények között lehetetlen, de az ítéletvégrehajtást sem akarta elhalasztani. Ezért úgy döntött, hogy agyonlöveti Batthyányt. A grófot, aki a súlyos vérveszteségtôl még mindig tántorgott, ketten kísérték az Újépület mögötti fapiacra, a kivégzés helyszínére. A kivégzôosztag elôtt fél térdre ereszkedett. 

„Éljen a haza! Rajta, vadászok” – kiáltotta, mielôtt eldördültek a lövések. Személyében Magyarország egyik legnagyobb formátumú politikusa esett az abszolutizmus bosszúhadjáratának áldozatául. 

Aulich Lajos, 

a vértanúk közül a legidôsebb, A kötél általi halálra ítéltek közül hetedikként lépett a bitófa alá. 

Damjanich János. 

A kötél általi halálra ítéltek közül ô lépett nyolcadikként a bitófa alá

Dessewffy Arisztid 

esetében Haynau sajátosan értelmezte a kegyelmet: miután a  hadbíróság Aradon halálra ítélte Dessewffyt, nem akasztófán kellett végeznie, hanem fôbelôtték. 

Kiss Ernô,

 a hadbíróság golyó általi halálra ítélte. Nem engedte bekötni a szemét, s mivel az elsô sortûz nem végzett vele, egy tiszt közvetlen közelrôl fejbelôtte. 

Knezic Károly. 

A kötél általi halálra ítéltek közül negyedikként ôt szólította a hóhér. 

Láhner György 

A hadbíróság kötél általi halálra ítélte. Az utolsó éjszakán Donizetti Lammermoori Luciájából a haldokló Edgar búcsúáriáját játszotta fuvoláján. Saját születésnapján lépett a bitófa alá. 

Lázár Vilmos 

Mivel az osztrák csapatoknak adta meg magát, kegyelembôl golyó általi halálra ítélték, s október 6-án a hajnali órákban Dessewffyvel, Kiss-sel és Schweidellel együtt fôbelôtték. 

Leiningen-Westerburg Károly gróf, 

a vértanúk legfiatalabbika „Odafenn igazságosabban ítélnek fölöttünk” – mondta. Ô volt a hóhér hatodik áldozata. 

Nagysándor József  

ötödikként lépett a bitófa alá. „Ma nekem, holnap neked” – mondta a hadbírónak. 

Poeltenberg Ernô. 

Az augusztus 11-i aradi haditanácson az oroszok elôtti fegyverletétel mellett érvelt, emiatt késôbb, a börtönben komoly lelkiismeretfurdalása volt. A hadbíróság kötél általi halálra ítélte. A vesztôhely felé tartva állítólag így szólt társaihoz: „Szép deputáció megy Istenhez a magyarok ügyében reprezentálni”. A deputáció elsô tagja ô maga volt. 

Schweidel József.  

Noha 1848. október 30. után nem harcolt, a hadbíróság golyó általi halálra ítélte. Lázár, Dessewffy és Kiss Ernô társa volt a vértanúhalálban. 

Török Ignác. 

A  hadbíróság kötél általi halálra ítélte. A kivégzése elôtti éjszakán Vauban francia hadmérnök egyik munkáját olvasta. Másodikként lépett a bitófa alá. 

Vécsey Károly gróf 

A hadbíróság ôt is kötél általi halálra ítélte. Neki jutott a legkegyetlenebb sors: végig kellett néznie nyolc társa kivégzését. Kilencedikként ôt szólította a hóhér. 

MOST TÉL VAN ÉS CSEND ÉS HÓ ÉS HALÁL.