Színházba járni jó. Diggerdrájver. Örkény Színház. Az Örkényben klasszikus szerzők
darabjainak színrevitelével finom művészi eszközökkel reflektálnak a mai
Magyarország örömére-bánatára. Ezúttal
azonban 21. századi anyagból dolgoztak: egy népszerű blogger szövegeit
formálták stúdióelőadássá. Monodráma.
Epres Attila főszereplésével. Bagossy
László rendezésében. „Valójában
a művészetben akkor is minden képzeletbeli, ha valóságos személyek vannak
megidézve." – írta a rendező a bloggernek. Igen, ez a csodálatos a
művészetben, és a színházban ez a csoda a szemünk előtt születik.
„Nehézgépkezelő vagyok.
Közérthetőbben:
markológépes.
Itt Londonban: digger driver. A nyelvtudásom alig haladja meg az
alapfokot.
Nem szerencsét próbálni jöttem, hanem jövőt biztosítani a nyolcéves gyerekemnek, és tisztességes fizetést találni magamnak. Elvegetálhattam volna
a hátralévő életemet a nyugdíjig, végül is biztos állásom volt. A szakmában elértem a csúcsra. Aztán ahogy teltek az
évek, egyre kevesebb jutott a bevásárlókosárba és egyre többet kellett fizetni
érte, az országra meg valami olyan kilátástalanság és letargia telepedett, hogy
szabályosan fojtogatott" - olvashatók
a főhős gondolatai a darab ismertetőjében.
Egy ember
sorsa rajzolódik elénk, aki szerette és magas szinten művelte a szakmáját, és aki nem akart mást
csak rendesen élni. Nyugodtan. Kiszámíthatóan.
Ülünk a pici nézőtéren, a színpadkép egy
egyszerű szobabelső, velünk szemben másfél órán keresztül egy asztal mellett a
„diggerdrájver“, és csak mesél. Az életéről, a múltjáról, az emlékeiről, a
döntése okairól, a jelenről – Londonban. Egy férfi, aki erős és akinek nincs
honvágya, egy férfi, aki a monológ végére csak néz maga elé.
Az utolsó jelenetben a diggerdrájver kisfia
meséli el a Kicsi dió című székely népmesét. Ahogy halad előre, egyre több
angol szó keveredik a mesélésébe, mígnem teljesen átvált angolra.
Nagyon
jó előadás. Nekünk, rólunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése