Könyvajánló

Mert olvasni jó. Tegnap a PIM-ben Tóth Krisztina új kötetének bemutatóján voltam. A Könyves-diákok egy része biztosan emlékszik arra a kellemes délutánra, amikor az Írónő nálunk vendégeskedett és izgalmas titkokat osztott meg velünk életéről, pályájáról. Most is nagyon jó volt hallgatni őt. Először arról beszélt, hogy milyen volt az a folyamat, ahogyan íróvá vált (a teljesség igénye nélkül) – mi is segítette ebben? Az egyik, persze, az olvasás. Azok a szerzők, akik nagy hatással voltak rá, például Örkény István, Mándy Iván, Móricz Zsigmond, s különösképp az a mód, ahogyan bemutatták a világot: a sűrített ábrázolásmód, vagy a lekerekített vég, vagy az, hogy nincs csattanó (végül is: az életben általában nincs csattanó, nem?), az, hogy két mondatban benne van egy ember egész élete. A másik pedig a fordítás.  Azoknak a hangoknak – szavaknak a megtalálása, amelyek két nyelv, két kultúra között átjárót teremtenek.

Csuda érdekes volt, ahogyan bemutatta a Pillanatragasztó című novelláskötet darabjait. Majdnem mindegyik címről, s így történetről megtudhattuk: hol „találta”, hol hallotta, vagy éppenséggel kitől „kapta”. Olvasva a szövegeket akár hallhatjuk is a hétköznapiságot a történetekben vagy a szereplők stílusában, de persze ezek már nem egyszerű „stroryk”, mert Tóth Krisztina szövegalkotásában irodalommá válnak. Az élet egy-egy darabját hozzák elénk, felvillantják jó és rossz pillanatait (azért inkább rosszat), és letisztult, kerek egésszé válnak. Olyanok – az ő hasonlatával éve -, mint egy jól sikerült fénykép: hogy mi van a kereten kívül, az nem érdekes, mert maga a kép, illetve maga a szöveg teljes, egész. Az olvasónak már „csak” az a dolga, hogy egy kicsit elgondolkodjon: akkor tényleg ilyen bonyolult és szövevényes az élet?

Az.

(25 novella. És most nem másolok ide egyet se, mert nehéz a választás. De mindegyik nagyon-nagyon jó. Nekem már van kedvencem is. Nektek lesz?)