1554. október 20-án Zólyom várában megszületett Balassi Bálint, a magyar reneszánsz egyik legkiválóbb alkotója.
"Balassi Bálint [...] a szó legmélyebb értelmében magyar
költő. Amikor szerelmében csalódva, vagyonát elveszítve, 1589-ben
képletesen tűzre veti verseit, és Lengyelország felé indul, hogy talán
sose térjen többé vissza, e szavakkal búcsúzik a határon: „Óh, én édes
hazám, te jó Magyarország, / Ki keresztyénségnek viseled paizsát, /
Viselsz pogány vérrel festett éles szablyát, / Vitézlő oskola, immár
Isten hozzád!" Ő írja le először magyarul az „édes hazám"
szókapcsolatot, amely a következő századok magyar irodalmában a
hazaszeretet legismertebb toposszá válik. [...] Reneszánsz jelenség volt ő is, kora gyermeke, szerelmeiben féktelen, haragjában határt nem ismerő. De a poesis Hungarica
is általa született újjá, latin nyelvűből magyarrá, Janus Pannonius
után Balassi Bálint a második világirodalmi rangú magyarországi költő.
Az indulatos nagyúr irodalmárként a legfinomabb ízlésű humanista volt,
Ronsard, Spenser és Sidney méltó kortársa, a neoplatonikus
szerelemfilozófia és a petrarkista költői kifejezésmód hű követője,
helyi színekkel és új poétikai megoldásokkal való felfrissítője,
megújítója. [...] Évtizedekig vitáztak a tudósok, hogy vajon az első reneszánsz költő
vagy az utolsó trubadúr díszítő jelzői jellemzik-e jobban költői
nyelvét, irodalomtörténeti helyét a magyar irodalomban. Akármelyik is,
annyi bizonyos: egyszerre archaikus és korán túlmutató, modern jelenség
volt. A korabeli költői divatokat az ősforráshoz, Petrarcához térve
frissítette fel, ám utolsó korszakában már manierista vonásokat mutatnak
versei, s beépíti a török költészet formakincsét is. Tette mindezt egy
olyan nyelven, magyarul, amelyen semmilyen minta, kövehető hagyomány nem
állt a rendelkezésére. A legenda szerint nyolc nyelven beszélt: a
magyar mellett latinul, németül, olaszul, szlovákul, lengyelül, törökül,
horvátul. Ez a legenda azonban az ő korában és az ő helyzetében a
mindennapi élet valóságát írja csak le.
Balassi Bálint nemcsak az első igazán nagy magyar költő, hanem a szó legmélyebb értelmében európai költő is volt. Munkássága máig példája a magyar szellemi élet Európára és a világra való nyitottságának." (A teljes szöveg a Balassi Intézet honlapján olvasható itt.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése