1882-ben ezen a napon született Alan Alexander Milne. Ösztöndíjasként matematikát tanult Cambridge-ben, ám a világ nem tudósként, hanem íróként ismerte meg nevét.
1926-ban jelent meg leghíresebb műve, a Micimackó, melyet eredetileg fia számára írt, a történetben fia játékállatai elevenednek meg. 1928-ban megjelentette a történet folytatását, a Micimackó kuckóját is. Az eredeti kötetek illusztrációit E. H. Shepard készítettek, aki a csekélyértelmű medvebocsot saját fia Growler (Dörmögő) nevű plüssállatáról minátzta.
1926-ban jelent meg leghíresebb műve, a Micimackó, melyet eredetileg fia számára írt, a történetben fia játékállatai elevenednek meg. 1928-ban megjelentette a történet folytatását, a Micimackó kuckóját is. Az eredeti kötetek illusztrációit E. H. Shepard készítettek, aki a csekélyértelmű medvebocsot saját fia Growler (Dörmögő) nevű plüssállatáról minátzta.
Christopher Robin
eredeti plüssállatai közül Micimackó, Kanga, Malacka, Füles és Tigris egy
állandó kiállításon New Yorkban láthatók. Zsebibaba azért nem tartott a
társasággal, mert őt még az 1930-as években elvesztették egy almáskertben.
"A Milne Micimackója az egyike legtöbbünk legkedvesebb gyermekkori
könyvélményének. A felnőttek pedig ábrándozva, nosztalgikusan lapozgat a
gyermekkor soha vissza nem tér világát megidéző oldalakon. Milne szinte
minden olyan vonást megszüntet, ami a klasszikus mesékre jellemző, s
mivel úgy szünteti meg őket, hogy közben új tartalommal telítődik meg a
mese: a jellemző jegyek újratermelődnek. A klasszikus vonások eltűnése s
mégis megléte hozza létre a Micimackó abszurd világát. Ez az
abszurditás adja meg a meseregény humorát, mely átitatja a műben a
jellemeket, a cselekményt, a szereplők gondolkodásmódját. A Micimackó
egyik legnagyobb erénye az, hogy nincsen benne tanulság,
nevelési-oktatási szándék. Amit belőle lehet "megtanulni", az
maradandóbb minden vélt aktuális okító-nevelő tanításnál. A Micimackóban
nincs hagyományosan csodás elem. Varázslás azonban mégis van csak
másképp: groteszk és abszurd varázslás van. Ez a Micimackó fejének
kopogása a lépcsőn, ami a mű formális keretét adja meg. Ettől a
kopogástól zuhanunk bele a mese irreális világába, s szintén ettől a
kopogástól józanodunk ki a végén.Jól körülhatárolható és letérképezhető
erdővé tárgyiasított helyszínen vagyunk. Itt mindenkinek van saját külön
kuckója, világa, tartózkodási helye, de megvannak az utak
kuckótól-kuckóig is. A játék állatok nincsenek egyedül: lehet gondolni
egymásra, föl lehet keresni egymást, igazi egyéniségük csakis
közösségben érvényesülhet. Gyermekkorunk vágyainak világa ez, ami így
sohasem létezhet, de melynek törvényei szerint élni volna jó. "
(Csajági Bernadett: Micimackó elemzés. Forrás itt.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése