Csapó!

Amikor tavaly tavasszal úgy döntöttünk az osztályommal, a 11. D-vel, hogy idén elvállaljuk az október 23-ai megemlékezést, csak utólag tudatosult bennünk, hogy a 70. évfordulóra készülünk. (Szinte hallom a hátam mögött a morgást: "Méghogy eldöntöttük... Az ofő eldöntötte, mi meg nem tiltakoztunk." Igaz. 😊)

Májusban bukkant fel először az ötlet, hogy forgassunk filmet, mert ilyen még nem volt. Remek ötlet volt, de itt aztán meg is állt a tudomány egy időre, jött az év vége, aztán a nyár. A napok meg peregtek. És lassan be kellett látnunk: ötletünk sincs, hol kezdjük el az egészet. De azért forogtak a kerekek az agyakban és megérkeztek az első ötletek, ötletecskék. Azt biztosan tudtuk, hogy a korabeli filmeket / fotókat szeretnénk felhasználni, de megmutatnánk a jelent is. Tudtuk, hogy szeretnénk elmenni egyes helyszínekre és ott koszorúval emlékezni az eseményekre. Aztán az is eszünkbe jutott, hogy jó lenne bevonni a többi osztályból is diákokat.

Így lassan, lépésről lépésre formálódott a dolog. De mi legyen az egész kerete? Kaptunk ötleteket másoktól is, és végül az egyik megtetszett: mutassuk be, hogyan készülődünk a megemlékezésre és közben tegyük szépen sorba, mi után mi történt. Kicsit persze olyan lesz mint egy törióra, de a filmekkel, képekkel, a mai jelenetekkel talán könnyebben érthetővé válnak az események.

A forgatókönyv nagyjából tehát összeállt, de azt egyikünk sem tudta, hol kezdjünk hozzá. A jelenetekkel? A hangfelvételekkel? A fotókkal? Aztán ahogy lenni szokott két dolog történt: egyrészt kiválasztottunk egy pontot, ahol logikusnak tünt elkezdeni és onnan már mentek a dolgok a maguk útján. Másrészt megérkeztek, akikre mindig lehet számítani: a többi Könyves-diák és a kollégák. Ki ehhez ért, ki ahhoz. Volt, aki a hangot vette fel, volt, aki az operatőr volt (három is akadt!), volt aki a díszletet tervezte, volt, aki a zenét válogatta, volt, aki a régi filmfelvételeket szedte össze a netről, volt aki a diákokat szervezte és egy tovább.

Aztán egy szép napon, nagyjából két héttel a megemlékezés előtt, összegyűlt minden nyersanyag, és elkezdhette a legfontosabb és legkritikusabb munkát Boros Réka (11. D), akin az egész vállalkozás sikere múlt: ő volt a vágónk. Mondanom se kell: fantasztikus munkát végzett!

Finoman szóva is nagy munka volt. Szeptember 2-án beszéltünk először a konkrét ötletekről és onnantól kezdve minden héten, sőt szinte minden nap történt valami egészen máig.

Az eredmény egy 16 perces film, ami az 1956-os eseményeket mutatja be október 23. és november 10-e között sok korabeli filmfelvétellel, fotóval, miközben kis jelenetekben látható, ahogy a 11. D számára is világos lesz, mit csinálunk és főleg hogy miért.

A díszlet (Gáspár Brigitta fotója)

A film záróképei során a Himnusz hangjai alatt láthatjuk a Könyves mind a 6 évfolyamának sok-sok osztályát, akik a város különböző pontjain helyezték el az emkékezés koszorúit, nem felejtkezve meg arról sem, milyen események játszódtak le a Könyves épületében és Újpesten.

Koszorúzó Könyves-diákok

Hatalmas munka volt, de felejthetetlen élmény is egyben. Nem minden iskolában lehet összehozni egy ekkora vállalkozást. Kellenek hozzá a diákok, a kollégák, a minden ötletet támogató légkör és az a biztos tudat, hogy valaki fog segíteni, ha megakadsz, elbizonytalanodsz vagy egyszerűen csak elfáradsz.

Ezúton szeretné(n)k köszönetet mondani mindenkinek, aki bármilyen módon is hozzájárult a 11. D filmjének elkészítéséhez:

Tanárkollégáimnak ötleteikért, konkrét segítségükért: Berecz Andreának, Csikós Juditnak, Németh-Bihari Ritának, Szász Reginának és Széll Tamarának.
A diák-operatőröknek: Boros Rékának (11. D) és Dankó Istvánnak (11. A).

Állandó kísérőnknek, testőrünknek, minden részletre odafigyelő asszisztensünknek: Baffia Marcellnek (11. D).

A hangfelvételeket készítő Zobory Györgynek valamitnt a film bemutatásakor nyújtott segítségért a Könyves Média Teamjének.

A film plakátját tervező és a díszletet kitaláló, összeállító Szász Regina tanárnőnek.

A zenei rendezőnknek, Németh-Bihari Rita tanárnőnek.

Köszönjük az osztályfőnököknek, aki segítettek a külső forgatások megszervezésében, és valamennyi diákunknak, akik velünk tartottak a koszorúzásokra.

Én a magam részéről nagyon hálás vagyok az osztályomnak is, mert ha ők ebben nem partnerek, ezt soha össze nem hoztuk volna. Azt nem állítom, hogy mindenki egyforma lelkesedéssel fogadta a lehetőséget, hogy a filmvászonra léphet, de azért mindig akadt valaki, aki elvállalt egy-egy jelenetet, szöveget. Ami pedig még ennél is fontosabb, kiválóan türték, ha hisztiztem. Mondjuk, hozzá vannak szokva. De akkor is.

A filmet készítő (szinte) teljes stáb

Amikor ma 5 körben bemutattuk az eredményt a Könyves 20 osztályának, jó volt látni, hogy láthatóan tetszett a végeredmény. Remélem, az enyéim évek múlva is emlékezni fognak ezekre a hetekre, a készülődésre, de főleg arra a jó érzésre, amikor hallhatták a tapsot, amit teljesen megérdemeltek.

A film az alábbi linken tekinthető meg: 

1956-2026

Néhány érdekes fotót nézhetsz meg az alábbi linken Budapest egyes részeiről: hogy néztek ki a forradalom idején és hogy néznek ki ma: régen és ma.