Rákóczi 350

1676. március 27-én Borsiban született II. Rákóczi Ferenc, Zrínyi Ilona és I. Rákóczi Ferenc harmadik gyermekeként. Születése nagyon fontos volt a családban, miután az elsőszülött gyermek, György néhány hónapos korában meghalt, másodikkémnt pedig egy kislány, Julianna született, így 1676-ig nem volt fiúörököse a Rákócziaknak. Mindez azonban megváltozott azon a bizonyos márciusi napon.

A borsi kastély ma is megvan a Felvidéken, de maga a szoba, ahol a későbbi fejedelem született, már nem látható. Ez valószínűleg a mára már elpusztult részben volt (egy toronyszoba), ami édesanyja lakosztályait foglalta magában. (A borsi kastélyról itt olvashatsz: Borsi.)

A borsi kastély a 2021-re befejezett rekonstrukció után

Rákóczi később a Vallomásokban így írt születéséről: "Zavar fog el, Uram és elpirulok, midőn születésedet s annak körülményeit megfontolom és a magaméra gondolok. Te Isten, teremtőm nekem és a mindenségnek, istállóban születsz, én meg palotában; te ökör és szamár közt szegény pásztorok körében, én — a por és a féreg a te szined előtt — udvarjárók nagy csődületében. Szülőid szegények, az enyimek fejedelmek; te szegénységben jösz a világra, én bőségben."

Igaz, kastályban és bőségben született, de korai évei egyáltalán nem voltak nyugodtak. Alig pár hónapos korában elvesztette édesapját, édesanyjára pedig onnantól fogva óriási feladatként hárult, hogy az udvar mindent elemészteni akaró markait távol tartsa a Rákóczi-vagyontól, és a gyerekei nevelését se hagyja elvenni magától. Az ifjúnak ráadásul nem kis elvárások között kellett felnőnie, hiszen egyrészről a Rákócziak, másrészről a Zrínyiek örökségét is hordozta.

Mányoki Ádám 1712-es portréja II. Rákóczi Ferencről (A kép forrása itt: Rákóczi.)

Édesanyja második férjét, Thökökly Imrét finoman szólva sem szerette: "...akár véletlenül, akár a Te rendelésed szerint történt a dolog Uram,… anyánk, a te szolgáló leányod, férjének személyében kígyót fogadott ágyába." Később pedig éppen Thököly mozgalma vezetett a nevezetes munkácsi ostromhoz, ami után örökre elveszítette édesanyját. Így végül mégis a bécsi udvar döntött neveltetéséről és későbbi sorsáról. Legalábbi úgy tűnt.

Végül, mint köztudott, szembefordult az udvarral, és vezérlő fejedelemként a szabadságharc vezetője lett, de annak vége után a száműzetést választotta. Élete utolsó szakaszát Törökországban töltötte, ahogy édesanyja, vagy gyűlölt mostohaapja is.

Pár érdekesség, amit talán nem tudtál II. Rákóczi Ferencről:

1.) Felesége, Hesseni Sarolta Amália révén rokonságba került XIV. Lajos, francia királlyal.

2.) Amikor 1701-ben letartóztatták, felesége segítségével szökött meg a bécsújhelyi börtönből. A későbbi fejedelem tehát megmenkült, de a szökésben résztvevő Lehmann kapitányt később megkínozták és kivégezték.

3.) A száműzetés idején a rodostói házában asztalosműhelyt rendeztetett be, ahol maga készített bútorokat. Egy ilyen szék ma is a kiállítás része.

4.) Ma Magyarországon 3 település őrzi a nevét: Rákóczifalva, Rákócziújfalu és Rákóczibánya.

5.) Talán csak Petőfi ült a legendák szerint több fa alatt, mint Rákóczi. Érdekes módon a fejedelem jellemzően dió- vagy tölgyfák árnyékában szeretett (állítólag) pihenni.

6.) Rodostóban (Tekirdag) 2009 óta Rákóczi nevét viseli az az út, ahol egykor a háza állt. (Ma a rekonstrukció látogatható.)

7.) 1935 óta szerepel arcképe magyar pénzeken: először a 2 pengősön, majd a papír 50 forintoson, végül pedig az 500 forintoson látható jellegzetes ábárzolása.

8.) A fejedelem köszvényben szenvedett.

9.) Egyes pletykák szerint az ő gyermeke volt a 18. század egyik rejtélyes figurája, Saint-Germain gróf. (Róla itt olvashatsz: Saint-Germain.)

10. A fejedelem haláláról Mikes Kelemen 112. fiktív levele tudósít, 1735. április 8-án: 

"Amitől tartottunk, abban már benne vagyunk. Az Isten árvaságra téve bennünket, és kivévé ma közüllünk a mi édes urunkot és atyánkot, három óra után reggel. Ma nagypéntek lévén, mind a mennyei, mind a földi atyáinknak halálokot kell siratni. Az Isten mára halasztotta halálát urunknak azért, hogy megszentelje halálának áldozatját annak érdemével, aki ma megholt érettünk. Amicsoda életet élt, és amicsoda halála volt, hiszem, hogy megmondották nékie: ma velem lész a paradicsomban. Hullassuk bővséggel könyveinket, mert a keserűségnek ködje valóságoson reánk szállott."