A Könyves kihelyezett indiai tanszéke jelenti...

Egyre izgatottabban várjuk a híreket Indiából, a csillagászati diákolimpiáról. Egyelőre eredményeket még nem tudunk, de hamarosan arról is beszámol majd Udvardi Imre tanár úr, 

akinek ötödik tudósítását alább olvashatjátok:

"Az előző beszámolóm óta sok víz folyt le a Gangeszen. Az események, ahogy ilyenkor lenni szokott hihetetlenül felpörögnek, az olimpia a végéhez közeledik. Ilyenkor dőlnek el a lényeges kérdések, így az embernek nincs ideje másra, mint a legfontosabbal foglalkozni, azaz a versennyel. Ezért maradtam el tudósításaimmal. Ráadásul az internet-hozzáférés is rendkívül hektikus, sokat szenvedünk miatta.

Itt vacsoráznak a leaderek (Forrás itt.)

A napok teltével kimerültségünk is egyre nő, az utóbbi három napban ágyba-kerülésünk időpontjai: hajnali 4 óra, hajnali három óra, hajnali fél egy. Persze a felkeléseink időpontja változatlanul (egy alkalom kivételével) fél nyolc. Ezt csak azért írom, hogy előre felmentsem magam az időrend esetleges összekeveréséért.(És még mielőtt valaki a zsebkendőjéhez nyúlna- sajnálva bennünket, gyorsan elmondom, hogy ezeket a sorokat a szálloda medencéjének partjáról írom. Gyönyörű, kókuszpálmákkal szegélyezett kertben. Most már Napnyugta közeledtével nagyon kellemes a hőmérséklet, délben még rekkenő volt a hőség, a maga 31-32 fok körüli értékével. Elborzadva látom, hogy Budapesten ez 29-cel kevesebb!)

Szóval a viharosra sikerült elméleti feladatsor-vita után, pár óra alvással a hátunk mögött nekifogtunk az adatanalízis-forduló megtervezéséhez. Ebben a verseny-részben az ifjú csillagász-jelölteknek egy megadott valóságos adatsor ismeretében kell következtetéseket levonni, kérdésekre válaszolni, mint ahogy a valóságban is teszik ezt a csillagászok. Voltak évek, amikor számítógépes volt ez a forduló, de valljuk be, hogy ez a 234 versenyzői létszám miatt heroikus vállalkozás, indiai barátaink nem is vállalták ennek ódiumát, így a grafikonokat milliméter-papíron kellett ábrázolniuk, igen nagy precizitás mellett.

Az első probléma egy kettős pulzár rendszer körül keringett, ők pedig feltételezett körpályán a közös tömeg középpontjuk körül. Ismerve a forgási periódus értékeket és a látóirányú gyorsulás adatsorát, T heliocentrikus epochában mért értékeit csonkolt Módosított Julián Dátumban megadva, ábrázolniuk kellett a megadott adatsort a periódus-gyorsulás síkon, és ezen kívül még 8 alkérdésre kellett válaszolniuk. Ezek tartalmaztak hibaszámítást, adatbecslést, pályasugár számolást.

A második feladatcsoport a Hold-távolság meghatározását célozta. A megadott adatlista a Hold 2015 szeptemberi geocentrikus efemeriszeit tartalmazta, 00:00 UT-hoz tartozva. Ezzel, és az ebben a hónapban lezajlott holdfogyatkozásról készült montázs alapján becslést kellett adniuk a holdpálya excentricitására, a Hold legkisebb és legnagyobb távolságára. ( Könyves Kálmán után meg szabadon: „Szuperholdról pedig, mivel ilyen nincs, semmiféle vizsgálat ne tartassék.”) Becslést kellett adniuk továbbá a Hold sugarára, és kiszámolni a Föld—Nap távolságot.

A harmadik adatelemzési feladat az extragalaktikus távolságok mérésében oly nagy szerepet játszó ún. Ia típusú szupernóvák világába vezette el fiataljainkat. Három szupernóva adathalmazából kellett sok-sok mindent meghatározniuk, a végén becslést adni a Hubble-állandóra, valamint az univerzum Hubble-korára. A feladatsor elnyerte mindenki tetszését, de a mi a lényeg: mint később megtudtuk tőlük, hogy diákjaink is ezen a véleményen voltak.

Az adatanalízis feladat sorának ilyeténképpen való összeállítása után a szokásos fordítás, borítékolás következett, hogy másnap reggelre ott legyen a diákok asztalán. Így is este 10 lett, mire végeztünk. Ekkor kezünkbe kaptuk a megfigyelési, és az elméleti forduló diákjaink által megírt dolgozatainak fénymásolatát. Ez idáig mindig úgy volt, hogy ezekkel egy időben a zsűri által adott pontokat is megtudtuk. Most nem. Hajnali háromig, a versenybizottság pontjainak ismerete nélkül, attól függetlenül kijavítottuk a dolgozatokat. Majd amikor később az adatanalízis értékelésével is készen lettünk, feltöltöttük a verseny számítógépes rendszerébe, és ekkor derült ki, hogy a z indiai javítók értékelésétől mennyire tértünk el. Egy nap áll rendelkezésünkre, hogy egy pontos időrendi beosztás alapján reklamáljunk, természetesen csak akkor, ha ez az eltérés számunkra kedvezőtlen volt. Ellenkező esetben a zsűri pontszáma került az értékelő lapra. Megint Bence volt a hős, fáradtságot nem ismerve vállalt oroszlánrészt a dolgozatok nagyon alapos, minden apró részletet kielemző javításba. Hajnali háromig bírtuk, akkor az ágyba szédültünk. Reggel fél nyolckor csörgött az óra –telefon, és reggeli után máris indultunk a meghirdetett programra, a bhubaneswari városnézésre.

A magyar csapat vezetői Siddeshwarban (Forrás itt.)

Először a várostól 8 km-re levő buddhista szentélyt néztük meg a híres Dhauli Shanti Sztupát, amely egy magaslaton helyezkedik el. Innen nagyon szép kilátás nyílt a környékre, de maga az építmény nem volt annyira lenyűgöző. Buddha óriási, arany-színűre festett szobrai mindenütt, a sztupa tetején, mint valami csáp-szerű, fordított parabolaantennák lennének fehérre meszelt kőből. Már az alsó lépcsőnél le kellett vetni a cipőnket, és zokniban kellett a magasra vezető lépcsőket róni, körbejárva a teraszokat is. És persze a templom körül mindenütt az árusok nyomorúságos bódéi, az elengedhetetlen szeméttel, bűzzel, porban fetrengő kutyák hadával. (Itt tehén nem volt! Pedig szent helyen jártunk.) Érdekes, kézzel hajtott nagy fogaskerekes, legalább 50 éves présgépbe nádszerű növényt tuszkolnak, és annak a kicsorgó levét kínálják a vállalkozó kedvű vásárlóknak. Talán cukornádról lehet szó. 

Aztán vissza a városba, az igazán csodálatos, lenyűgöző, 11. században épült Siddeshwar templomhoz. A gyönyörűen faragott kövek vallási jeleneteket ábrázoltak. Ezt a szent helyet tekintik a hindu építészet egyik csúcspontjának. Gyönyörűen rendezett park veszi körül, ami ritka látvány erre felé. A templom egyik oldalában a kialakított medencében zarándokok végezték rituális fürdőjüket, de fizikai megtisztulást ez biztos nem jelent számukra, a víz ugyanis elképesztően koszos, szemetes volt. A templomkert végében felfedeztünk viszont egy napórát, és tényleg pontos volt, állapotából ítélve, egy idős lehetett az építménnyel.

Az a bizonyos napóra

A kerítésen kívül aztán ránk köszönt ismét az indiai rögvalóság, a kosz, a lepusztultság, a nyomor. A kijáratnál koldusok serege, ők a páriák, a kitaszítottak, ijesztő hangon esedeztek alamizsnáért.

A délelőtti program után az olimpiai mozgalom jövőjéről, szervezeti kérdéseiről kezdődött késő estébe nyúló megbeszélés. Elsőként új vezetőséget választottunk. Kezdetben az elnöki poszt sorsát döntöttük el. Chatief Kunjaja, a bandungi egyetem (Indonézia) csillagász professzora, aki 5 éven át töltötte be ezt a tisztséget, nem jelöltette magát az újabb elnöki ciklusra, helyette az eddigi titkárt, a lengyel Dr. Greg Stakowskit választottuk meg, szinte egyhangúan. A titkári posztért már szorosabbnak ígérkezett a voksok megoszlása, de végül is meggyőző fölénnyel nyerte el a címet Dr. Aniket Sule, indiai csillagász, a helyi rendezők egyike.

A vacsora után az adatanalízis feladatainak javítása következett, hajnalba nyúlóan. 

A következő beszámolómban már eredményekről is be tudok számolni.

(Bhubaneswar, 2016. 12. 16.)" (Udvardi Imre)

Zárásképpen íme egy fotó a diákokról is:

A fotót Lőrincz Szabolcs készítette. A kép eredeti felirata:
"Greetings from the one and only hungarian team!"
(Forrás itt.)

A folyamatosan bővülő képgaléria megtekinthető itt!