Egy nagyobb szünet után lassan itt sz ideje, hogy újra életet leheljünk a blogba. Mindennek megvan az oka és az ideje: a szünetnek és az újrakezdésnek is. Csapjunk hát újra a lovak közé!
Isten hozott mindenkit újra!
Mivel is kezdhetnénk újra stílusosabban, mint egy könyvajánlóval?!
J. K. Rowling könyve az Ickabog izgalmas kaland.
Eleve érdekes, hogy túl tud-e lépni egy író a saját Harry Potter-árnyékán, vagy benne ragad a maga teremtette világban. A kötet fülszövege valami egészen mást ígér: mesét felnőttnek és gyereknek. Az Ickabogról, aki talán létezik, talán nem.
A könyv azonban ennél jóval többről szól, mint minden igazi mese. Mesél barátságról, félelemről, hatalomról, tisztességről, bátorságról, az élet szépségéről, halálról és szeretetről. Nem kis vállalás.
A szerző lépésről lépésre vezet minket a történetben egyre beljebb és egyre mélyebbre, hogy aztán segítsen onnan ki is találni. A karakterek különböző mértékben kidolgozottak, de valójóban a fő gonosz a legrészletesebb, ami részben érthető is a történet logikája alapján. Mindeközben azért felismersz néhány elemet, fordulatot, ami a Harry Potter univerzumból származik, de nem zavaró egyik sem.
Viszont a könyv szerintem nem gyerekeknek való, én legalábbis nagyon meggondolnám, hány évesnek adom a kezébe, de talán 13-14 év alattinak nem. Ahhoz ugyanis túlságosan is realisztikusra sikerült és bár logikus, mégis kicsit sokan halnak meg benne, ráadásul elég kegyetlen módon. Pedig a könyv lapjairól nem folyik a vér, ám ahogy haladsz előre, egyre gyakrabban lesz megoldás emberek eltüntetésére a gyilkosság, és ez a lassan magától értetődővé válás az, ami a legkegyetlenebb vonása a történetnek.
A mese utolsó részének váratlan fordulata kicsit hirtelen következik be, de legalább gyorsan elhozza a feloldást is.
Bár az Ickabog nem éri el nálam azt a szintet mint a varázslós sorozat, de jó könyv, bizonyos szintig letehetetlen. Annyira várod már a megváltó feloldást, hogy nem győzöd olvasni.
A kötet számomra legszimpatikusabb vonása, hogy gyerekrajzok adják az illusztrációit, amelyek nemcsak színessé teszik a kiadást, de nagyon emberivé is.
Amikor ilyen idióta helyzetben vagyunk, mint most már lassan egy éve, akkor semmi sem lehet olyan nagy segítség, mint egy jó kis könyv, amibe bele lehet bújni, aminek a segítségével ki tudsz szabadulni a saját magad börtönéből, amiben olyan elveszettnek érzed magad.
Az Ickabog erre tökéletes.
Olvassatok!
Mert olvasni jó, sőt egyenesen életmentő!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése