Margit-szigeti csendháborítás - hatalmas sikerrel

Örkény István Leltár című egypercese után szabadon talán így lehetne összefoglalni a mai napot:

1 délelőtt

4 gólyaosztály

4 ofő

4-nél jóval több segítő

600 jó ötlet

6000 decibel

1 üst Szepi-tea

200 perec

1 érdeklődő mókus

6 ingyiri-bingyiri

10 Könyves!!!!!!!!-ordítás, tehát

1 újabb elképesztő Gólya-sziget a Könyvesben.

Ha a fenti felsorolást értelmezni tudod, akkor vagy ma voltál ott a szigeten, vagy egy korábbi évfolyammal. Mert ez bizonyos értelemben most is ugyanaz volt, mégis más.

A csendbe borult Margit-sziget és gyanútlan látogatói nem is sejtették, mi vár ma rájuk.

Reggel 10 óra körül egyszer csak valami távoli morgás hallatszott, mintha az évszázad vihara készülne kitörni, aztán egyre hangosabb lett, lassan alakot öltött, megjelentek azok a bizonyos segítő-zöld pólók, és már harsant is a jól ismert kérdés:

KIK VAGYTOK???

Néhány futó ijedtében kiesett a ritmusból, és láttunk egy vizslát, aki már nyitotta is a száját, hogy elmondja, őt bizony Morzsának hívják, de aztán rájött, nem neki szólt az érdeklődés.

Közben ugyanis 120 torok suttogta a választ az éterbe:

7. C!!!!!!!!!!!!!!!

7. D!!!!!!!!!!!!!!!

9. A!!!!!!!!!!!!!!!

9. B!!!!!!!!!!!!!!!

A teakészítő bizottság elégedetten nyugtázta ekkor: 

minden oké, megjöttek a gólyák, és decibelháborúba kezdtek a "tölgyek alatt".

Az elkövetkező pár órában innen-onnan harsant fel a fenti kérdés, majd jött rá valamelyik fenti válasz, így a fák alatt a tea elkészültét várva megnyugodhattunk: megvannak mind.

Miközben mi félig jegesmedvévé fagytunk, elkészült a Könyves legtitkosabb fegyvere, a Szepi-tea, amitől bárkiben feltámad a vágy, hogy még 30 km-t gyalogoljon, legyen bármilyen hideg. 

Majd megjöttek a még mindig lelkesen ordító gólyák, a szélesen vigyorgó segítő-zöld dökösök, boldogan magukba döntötték a Szepi-teát, az érdeklődő-irigykedő mókus figyelő tekintetétől kísérve elpusztítottak 200 perecet, és ezzel teljesen felkészültek a világrekord-kísérletre:

elordítani minden boldogságuk kulcsmondatát 

fel az égbe, 

fel, egészen a békésen szunyókáló csillagokig.

Hogy mi ez a mondat? 

KÖNYVES! KÖNYVES! KÖNYVES!

Ennyi.

Hát kell ennél több egy tökéletes pillanathoz?

Na ugye!

Szívből gratulálunk a szervező diákoknak 

és a mindezt sikeresen túlélő gólyáknak!

A Margit-sziget pedig közben csendben újra álomra hajtja fejét,

hogy jövőre, amikor megint felmordul az ég, 

készen álljon az új Könyves-gólyák fogadására.
A sziget megszállásáról további fotókat találtok itt!