A száz év magány szerzőjéről

1927-ben ezen a napon született Gabriel García Márquez, 

kolumbiai író, újságíró, kiadó és politikai aktivista.

1955 óta pubikál, de világhírre csak 1967-ben tett szert, amikor megjelent máig legismertebb alkotása, a Száz év magány . 1972-ben megkapta a Rómulo Gallegos-díjat, melyet ötévenként a legjobb spanyol nyelven írott regénynek ítélnek oda. 

1982-ben elnyerte az irodalmi Nobel-díjat. A hivatalos indoklásban (többek között) ez szerepelt:

"Regényeiért és novelláiért, melyekben a fantasztikus és a realista ötvöződik a képzelet egy gazdagon megszerkesztett világában, íly módon reflektálva egy kontinens életére és konfliktusaira."

2007-ben a súlyos betegséggel küzdő Márquez hivatalosan is bejelentette visszavonulását a közszerepléstől. A bejelentéssel egy időben (részben az interneten) terjedni kezdett egy szöveg, amit Márquez búcsúlevelének neveznek. A kutatók egy része ma is vitatja, hogy a szöveget ő maga írta volna, bár a benne foglaltak nagyon is jellemzőek Márquezre. Az alábbiakban néhány mondatot ragadunk ki ebből a szövegből:

"Ha Isten egy pillanatra elfelejtené, hogy én csak egy rongybábu vagyok, és még egy kis élettel ajándékozna meg, azt maximálisan kihasználnám. Talán nem mondanék ki mindent, amit gondolok, de meggondolnám azt, amit kimondok. Értéket tulajdonítanék a dolgoknak, nem azért, amit érnek, hanem azért, amit jelentenek. Keveset aludnék, többet álmodnék, hiszen minden becsukott szemmel töltött perccel hatvan másodperc fényt veszítünk. Akkor járnék, amikor mások megállnak, és akkor ébrednék, amikor mások alszanak. Ha Isten megajándékozna még egy darab élettel, egyszerű ruhába öltöznék, hanyatt feküdnék a napon, fedetlenül hagyva nemcsak a testemet, hanem a lelkemet is.

A férfiaknak bebizonyítanám, mennyire tévednek, amikor azt hiszik, az öregedés okozza a szerelem hiányát, pedig valójában a szerelem hiánya okozza az öregedést! Szárnyakat adnék egy kisgyereknek, de hagynám, hogy magától tanuljon meg repülni. Az öregeknek megtanítanám, hogy a halál nem az öregséggel, hanem a feledéssel jön. Annyi mindent tanultam tőletek, emberek... Megtanultam, hogy mindenki a hegytetőn akar élni anélkül, hogy tudná, hogy a boldogság a meredély megmászásában rejlik. Megtanultam, hogy amikor egy újszülött először szorítja meg parányi öklével az apja ujját, örökre megragadja azt. Megtanultam, hogy egy embernek csak akkor van joga lenézni egy másikra, amikor segítenie kell neki felállni."

¡Feliz cumpleaños!