Színházajánló

Színházba járni jó. 

Varázslat. Mindig. 

A szokottnál is nagyobb izgalommal készültem az Örkény Színház Mácsai Pál által rendezett 

Anyám tyúkja című előadására.

Versek? Egész este? Az egész társulat a színpadon? És csak mondják, mondják? Persze volt már hasonló itt, de akkor Örkény egypercesei hangzottak el. Sok vidámsággal. Most pedig a magyar irodalom legnagyobbjainak legnagyobb versei…Az irodalmi kánon gyöngyszemei. 

Valamennyi tananyag. 

Kötelező. 

Hogy lesz ez? 

Hát nagyon jól lett.

A színpad a magyar építészeti hagyomány emblematikus képével fogad: parasztház tornáca, udvara, lócák, székek, padok.  Már hagyományosan élő zene (Kákonyi Árpád, Matkó Tamás). A keretet Weöres Sándor adja – ki más? – nyitányként az egész társulat mondja, súgja a Varázslat című verset (Csiribiri). És aztán jönnek sorban: Ady Endre, Arany János, Babits Mihály, Balassi Bálint, Berzsenyi Dániel, Csokonai Vitéz Mihály, Dzsida Jenő, Füst Milán, Heltai Jenő, Jékely Zoltán, József Attila, Juhász Gyula, Kálnoky László, Karinthy Frigyes, Kazinczy Ferenc, Kosztolányi Dezső,  Kölcsey Ferenc, Nagy László, Nemes Nagy Ágnes, Orbán Ottó, Petőfi Sándor, Petri György, Pilinszky János, Radnóti Miklós,  Szabó Lőrinc, Szép Ernő, Tóth Árpád, Vörösmarty Mihály, Zelk Zoltán. 

Mi meg csak hallgatjuk a verseket, ahogyan nem hallhatjuk soha irodalom órán (mert ott mindig egy kicsit patetikus, mert az kötelező, mert az…más), ahogyan nem halljuk máskor, ahogyan a szöveg mondja-mondatja magát. És megszólítanak! A  reménytelen Reményhez. Az elmondhatatlanul nehéz szövegű Fekete ország. Rácsodálkozunk, hogy a Hogy Júliára talála…az lehet, egészen más érzést közöl, mint eddig hittük, hogy…az Altató olyan, hogy tényleg elalszik anyuka, a Mondd, mit érlel - ma, itt és most, a mi  kérdéseinket sorolja, a Négyökrös szekér humoros és pajzán, az 1956 pedig fityiszt mutat. Sorolhatnám még. Az este meghatározó és örökké feledhetetlen élménye a Szózat volt. Ült Csuja Imre a tornác előtt a kispadon, fogta .Kerekes Éva kezét és elmondta. Elmesélte. A magyarság történetét. A mi történetünket. A mi magyarságunkat. És tudtam: hiába késztetés, parancs, ostoba szóösszetételek – ez az enyém. Senki és semmi nem veheti el. Az anyanyelvem, a kultúra, melyen fölnőttem, a gyökereim, gondolataim és álmaim. Ezt éreztem magyar irodalom legnagyobbjainak versei által.

És az, hogy a közönség állva tapsolt, azt mutatta – ezzel nem voltam egyedül.