Könyves-polc: In memoriam Jancsó Miklós

2014. március 5., szerda

In memoriam Jancsó Miklós

Kilencvenkét éves korában elhunyt Jancsó Miklós Kossuth-díjas filmrendező, a Szegénylegények, a Csillagosok, katonák és a Kapa-Pepe-filmek alkotója.

Jancsó Miklós 1921. szeptember 27-én született Vácott. 1944-ben Kolozsváron szerzett jogi diplomát, majd Budapesten elvégezte a Filmművészeti Főiskola rendező szakát is. Már harminchat éves volt, amikor megrendezte első nagyjátékfilmjét, A harangok Rómába mentek címmel (1958). Több mint fél évszázados pályának utolsó egész estés filmje a 2010-es, Mátyás királyról szóló, Oda az igazság.

Az 50-es évek végén ismerkedett meg Hernádi Gyula íróval, aki onnantól kezdve 2005-ös haláláig állandó alkotótársa, forgatókönyvírója lett.

Nemzetközi ismertségre a cannes-i filmfesztivál versenyprogramjában szereplő 1966-os Szegénylegények-kel tett szert, amely a modern magyar film egyik első, meghatározó alkotásává vált. Ebben már megjelentek a később Jancsó védjegyévé váló jellemzők: a hosszú snittek, a puszta és a meztelen nők. A film ugyan az 1848-as szabadságharc utórezgéseiről szól, de a meghurcolt és besúgásra kényszerített betyárok története gazdagabb jelentést hordoz, és erős történelmi párhuzamot von a tíz évvel azelőtti magyar eseményekkel.

1968-ban két filmje is részt vett a cannes-i fesztivál versenyében, az 1917-es orosz forradalom után, a polgárháborúban játszódó Csillagosok, katonák és a Fényes szelek, mely címében is egy korszakot idéz. Magyarország második világháború utáni rövid szakaszát a kommunista diktatúra kiépülése előtti pillanatot,amely magában hordozza a demokráciába vetett hitet ugyanúgy, mint a marxista történelemszemlélet igazságtalan diadalát.

A 70-es évekre Jancsó az európai film egyik meghatározó alakjává vált. A cannes-i versenyprogramban mutatták be a Még kér a nép (1972) című filmjét,mely rendezői díjat kapott. A Szörnyek évadja (1987) Velencében került versenybe, ahol Jancsó 1990-ben életműdíjat is kapott.

1999-ben készült el a rendszerváltás utáni Magyarország társadalmát szatirikusan bemutató Nekem lámpást adott kezembe az Úr Pesten című filmjét, az elsőt, amelyben Kapa (Mucsi Zoltán) és Pepe (Scherer Péter) figurája áll a középpontban. Ezt további, részben improvizatív jellegű Kapa-Pepe-filmek követték, köztük az Anyád! A szúnyogok és az Utolsó vacsora az Arabs Szürkénél.

Utolsó munkája a Tarr Béla produceri irányítása alatt megvalósult Magyarország 2011 című szkeccsfilm egyik epizódja volt. 2011-ben úgy nyilatkozott, hogy a mozifilmet már nem érzi érvényes megszólalási formának: "Szerintem már nem az. A mozifilm arra készült, hogy tele legyen a háromszáz fős nézőtér. Most hárman ülnek bent, az már nem mozi többé.

. Alexandre Astruc francia filmkritikust idézve azt mondta:” a film akkor lesz művészet, ha a kamera olyan lesz, mint a töltőtoll. És most már olyan. Mondjuk a töltőtoll is hiába volt, mert nem tudott mindenki József Attila lenni."