Rákóczi távozása

1711-ben ezen a napon II. Rákóczi Ferenc átlépte a magyar határt, hogy tárgyalásokat kezdjen Nagy Péter orosz cárral a kuruc mozgalom lehetséges támogatásáról. Se a fejedelem, se kíséretének tagjai nem tudhatták még akkor, hogy a legtöbben (köztük maga a fejdelem) soha többé nem lépnek magyar földre.

 (Az eseményekről részletesebben olvashattok  itt.)

 

A fejedelem távozását a magyar népköltészetben több alkotás is megörökítette. Ezek közül a legismertebbek az ún. Rákóczi-nóta (itt olvashatod) és a Rákóczi kesergője címen megőrzött szöveg (ezt pedig itt találod meg). Nem népművészeti alkotás, de érdemes megemlíteni, hogy Kacsóh Pongrác 1906-ban írt Rákóczi című daljátékában is van egy azóta is sokat idézett rész, amit Rákóczi megtérése címen ismerünk  (itt meghallgathatod).

A magyarok utcája Rodostóban

A fejedelem lakóháza Rodostóban

A száműzetésben állandóan meglévő honvágyat a fejedelem kíséretében élő Mikes Kelemen fogalmazta meg a legtalálóbban, amikor így írt:

„Én úgy szeretem már Rodostót, hogy soha el nem felejthetem Zágont!”