"Van-e, ki e nevet nem ismeri?"

1799-ben ezen a napon született Megyeri Károly, színész, műfordító és drámaíró.

 

Korának egyik legismertebb művésze volt, de az utókor Petőfi Tintásüveg  című verséből ismeri leginkább. 

"Vándorszinész korában Megyeri
(Van-e, ki e nevet nem ismeri?)
Körmölgeté, mint más, a színlapot.
Kapott
Ezért
Egyszer vagy öt forintnyi bért,
Amint mondom, vagy öt forintnyi bért."

Megyeri Károly vándorszínészként kezdte pályafutását, majd 1837 és 1842 között a Pesti Magyar Színház tagja volt. A Bánk bán ősbemutatóján Kassán 1833-ban ő alakította először Biberach, a lézengő ritter szerepét. A 19. századi színházi anekdoták kedvelt figurája volt ("...hisz nagyokról sok kis pletyka jár...", jegyezte meg Shakespeare a Vízkeresztben). 

Születése napján emlékezzünk rá két történettel:

"Megyeri Károly (1799 -1842) a Petőfi verséből is ismeretes úttörő színész nem sokat adott a külsejére, s meglehetősen ütött-kopottan járt az utcán. Történt, hogy egy alkalommal több, szintén kopottas társával sietett a próbára. A templom előtt kéregető koldusok, amikor meglátták őket, csúfolódva kiáltották feléjük:

-         Nézzétek, itt mennek a szegény komédiások! 
 Egy féllábú öreg koldus erre így szólt szelíd türelemmel:

- Ne bántsátok az istenadtákat... Ti is juthattok még – hasonló sorsra."

"Az a legenda járja világszerte, hogy a nevetés gyógyít. Csak azok nem örökéletűek, akik nevettető művészetükkel sok ezer ember lelkét meggyógyították. Így volt ezzel Megyeri is, akinek halálos ágyát körülállták barátai, tisztelői és irigyei. A bölcs komikus lehunyt pillái alól nézte, nézte a szipogó, könnyeit törlő, megrendült asszonyokat és férfiakat, s mosolygott befelé. Majd halk, de töretlen hangon ezt mondta:
- Vigasztalódjatok barátaim és barátnőim! Úgysem fogtok annyi ideig sírni utánam, mint amennyi ideig nevettettelek benneteket!"

(A két történet forrása: Szalay Károly: Színházi anekdoták könyve. Saxum Kiadó, 2001)