A modern tragikomédia megteremtőjéről

1921-ben ezen a napon született Friedrich Dürrenmatt, svájci születésű drámaíró.

Legismertebb alkotásai Az öreg hölgy látogatása, A nagy Romulus, és A fizikusok.

Írói indulásáról írta Hegedűs Géza:

"Apja protestáns prédikátor volt. Nagyapja is pap, de közben hazájukban hírneves konzervatív, vallásos szemléletű, de szellemesen szatirikus író. Az áhítatos szellemben nevelkedő, iskolában, egyetemen kiváló fiú mindvégig afféle szabad szellemű vallásos ember maradt, aki világraszóló életművében sajátosan ötvözte az egzisztencialista filozófiát és a protestáns teológiát. Ennek művelődési előzménye, hogy egyetemistaként párhuzamosan tanult filozófiát és teológiát. Kezdetben még papnak is készült, mint apja és nagyapja. Mire azonban túl volt az egyetemen is, kiderült, hogy kitűnően rajzol, ért a grafika műszaki tudnivalóihoz, és amúgy mellékesen szenvedélyes érdeklődéssel jár színházba, elmélyül a dramaturgiai irodalomban is. További útja úgy vezetett az irodalom felé, hogy egy nagy és tekintélyes zürichi hetilapnak rajzolója, grafikusa, színikritikusa lett. A kritikák drámaelemzései figyelmét egyre inkább a dramaturgia felé fordították. Alaposan elmélyedt a drámaszerkesztés és drámaépítés problémakörében. Néhány új szempontokat felvető drámaelméleti tanulmány után 26 éves korában - 1947-ben - végre maga is megpróbálkozott a drámaírással. 

(Forrás: itt.)

Dürrenmatt életművéről írta Magyar Ferenc:

"A paradoxonban a valóság tükröződik. Aki elutasítja a paradoxont, kiszolgáltatja magát a valóságnak. A dramaturgia elhiteti a nézővel, hogy kiszolgáltatja magát a valóságnak, de arra nem kényszerítheti, hogy helytálljon a valósággal szemben, vagy meg is változtassa. Ezek a gondolatok abból a 21 pontból valók, amelyeket Dürrenmatt A fizikusok című drámájához fűzött. Egy világlátás és írói módszer summázatát adják e sorok, meg egy vitáét is; amelyet a reá - tagadott, ám tagadhatatlan - hatást gyakorló mesterrel, Bertold Brechttel folytatott az író. [...] A Színházi problémák című tanulmányában írja Dürrenmatt: >>...az események anélkül mennek végbe, hogy bárki felelős lenne értük egyénileg... Közös a bűnünk... inkább szerencsétlenek vagyunk, mint bűnösök. A komédia illik tehát hozzánk. Világunk éppúgy a groteszkbe
vezetett el, mint az atombombához. . . az apokaliptikus vízió lett groteszkül reális.<< A moralista Dürrenmatt egész életműve ennek a világlátásnak a konzekvens megformálása drámában, epikában egyaránt. " 

(Forrás: itt.)