Zenét hallgatni is jó
Michel Petrucciani
Sok legnagyobb muzsikus van a világon (bár ez kissé képtelenség, a „leg” már kijelöli az egyetlenséget...), de hát mégis így van ez, hiszen műfajonként, stílusonként, hangszerenként vannak kiválóságok. Talán megengedhetjük magunknak, hogy legyen saját legnagyobbunk. (Még akkor is, ha kicsit csalunk, mert nekünk is van műfajonként, stílusonként, hangszerenként...) Számomra Michel Petrucciani a „leg”. Zongorista, jazz zenész és komponista.
És.
Annak a példája, hogy hogyan kerekedhet felül az ember a legszörnyűségesebb dolgokon. Röviden: üvegcsontúként születve, 1 méter fölé sosem nőve, harminc kiló körül, betegségekkel együtt...Négy évesen elhatározta, hogy zongorista lesz. És az lett. Mindenki elképzelheti a nehézségeket. Legyőzte őket. Mert le akarta győzni a nehézégeket.
Mert muzsikálni akart.
Mint egy álom.
20 éve halt meg. Párizsban, a Père Lachaise-ben nyugszik (hol máshol?) Chopin és Jim Morrison társaságában.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése