Színházba járni jó

Színházba járni jó.

Macskajáték.

Örkény Színház.

Mácsai Pál rendezése.

„A Macskajáték meséjét énelőttem már több ezren elmesélték. A darab arról szól, hogy két ember szereti egymást, de akadályok lépnek föl, s a csábító harmadik (akit ez esetben Paulának hívnak) minden női varázsát latba vetve magához láncolja a férfit, s a boldog pár oltár elé lép...Ez a szerelmi háromszög csak abban különbözik elődeitől, hogy szereplői nem tizen-, nem is huszon-, hanem hatvan-   egynéhány évesek.”

(Örkény István)

A Macskajáték – mint a remekművek mind – kortalan. Nem számít, hogy hogyan él Giza „nyugaton”, és mennyire kisszerű a többiek élete itt, a szocializmusban. Emberi sorsok, akár a mieink.

A színpadkép végtelenül lecsupaszított: koszos, üres falak, három radiátor, egy lemezjátszó és néhány szék. A székek pozicionálása segíti a tér áthidalását. De igazából ez nem is annyira fontos. Ami számít, az a szereplők párbeszédében van. A múlt kinek kinek másként való felidézése és a jelen történéseinek megosztása. 

Így ismerjük meg Orbánnét, aki soha nem adta fel, (Pogány Judit „belakja” az egész teret: fáradhatatlan dinamizmusa mindent elhitet velünk) - és nem teszi most sem: perlekedik, vitatkozik, hízeleg és ha kell füllent is. Hiszen nagyon fontos neki, hogy Giza jóváhagyja az ő szerteszét életét. Giza, aki hosszú ideje tolószékhez kötött, de ő a nővér, s ő a tanúja a valaha Szolnok megye szépeiként ismert Szkalla-lányok gyönyörűséges múltjának. Molnár Piroska egy székben ülve lélegzetelállító játékot nyújt: csak ül, keze mozdul, figyel, hallgat, arca rezdül, szeme rebben és más árnyalata lesz a jelenetnek. A jelen pedig a réges-régi szerelem őrzése, bármilyen is már, s ennek elvesztése Paula, a barátnő árulása következtében.

Szerelmi történet tehát. Szerelem és vágyakozás. Szerelem és csalódás. Barátság. És csalódás. Árulás.

Asszonyok. Mind egyedül.

Asszonyok. Vágyakkal. Megélt vagy elfojtott vágyakkal. Kihűlt vagy akaró vágyakkal.

Asszonyok. Múlttal, emlékekkel, a fiatalság ködbe vesző, megfakult, már inkább csak fekete-fehér képeivel. Ki így, ki úgy.

De mindenképpen emelt fővel. Vállalva önmagát. Mert mindegy, hogy hány évesek vagyunk. Ez az élet.

A parádés szereposztás alakításai – melyet Mácsai Pál rendezése tökéletesen kiszolgált - minden pillanatban különleges élményt nyújtottak: Kerekes Éva Egérkéje a szívfacsaró szánalomtól a nevetésig, Békés Itala törékeny alakja a megfellebbezhetetlen anyai kapcsolatot, Csomós Mari Paulája a hamis álarcú barátnőt, Jordán Tamás Csermlényi Viktora pedig a lecsúszott, szétesett, de romjaiban is hódító lovagot, a férfit hozta elénk.

Végül: Örkény az Örkény. Egy mondat a darabból, mely szintén lehetőséget ad „az élet értelmén” való töprengésre:

Ha egy szardíniás dobozt bedobunk a tengerbe – jó lesz a halaknak?